Edzsiliti

Az van, hogy engem kérem kényszerítettek. Fegyverrel, meg minden. És a Nóri volt az :D 

Az történt ugyanis, hogy a Cerberos Agility Team a téli időszakra egy csepeli csarnokba költözött edzeni, Nóri pedig szólt, hogy mehetnénk, ha lenne kedvünk. Én meg úgy gondoltam, hogy van, és hogy ha már van rá mód és lehetőség, akkor mi azt kihasználjuk, és meglátogatjuk őket, amilyen gyakran csak bírjuk. Egyszerre csak egy kutyát vihetek, részint, mert nagyon gyorsan fogynak a helyek, részint meg mert az én képességeimet is maximálisan meghaladná a két kutya. Hosszas gondolkodás után Skótit választottam, több okból is. Először is, mert annyira tetszett neki nyáron. Másodszor, és ez a legfontosabb, azért, mert neki kvázi nem volt önálló gyerekkora. Azaz neki kevés önálló foglalkozás jutott, többnyire mindenhová Chilivel megy, ezért elég kis önállótlan bizonyos helyzetekben. Ez pedig egy remek lehetőség arra, hogy a nagy és okos bátyja nélkül menjen közösségbe, meg még csinálnia is kelljen valamit. Szóval Skóti kutya agilityzni jár. Chilivel meg cserébe kettesben járunk futni, ő meg ennek örül, és boldog tőle. És Skóti kutya ügyes. És gyors, mint a szél. Egy baja van csak, hogy én nagyon feltartom, és összezavarom, de ő ezt nem bánja, lelkes, édes és tökéletesen őrült, mint általában. Nagyon élvezzük, most mit is szépítsem. Anita igazán nagyon jó edző szerintem. Úgy edző, ahogy egy edzőt én bármilyen sportban elképzelek. Anélkül tud motiválni, hogy közben össze- vissza nyünyükézne minket, és azt is tudom, hogy mit rontok el, mert megmondja. És ez nekem jó. 

Az edzéseket Z is élvezi (legalábbis azt hiszem), mert nehezített körülmények között próbálgathatja az új játékát, ami szerinte fényképezőgép, szerintem viszont mozsárágyú. Szerintem nekem van igazam, a súlya és a mérete is ezt támasztja alá. Fény az viszont nem nagyon van, így van legalább kihívás is. :D

Mondhatni nem vagyok nagyon ügyes, de azért a végén látszik, hogy mire lenne képes az állat, ha én nem tartanám fel... :D