Az van, hogy tavasz lett. Jó, persze még nem azon a füvön heverészős - napba bámulós módon, de mégiscsak tavasz. Ennek csalhatatlan jelei a következők mifelénk:
1. a cinkék az etető helyett az odúba járnak
2. a többi madarak jelenlétére az az irgalmatlan zajongás utal, amit művelnek
3. a lányok aktívkodnak, jönnek-mennek, takarítanak, sőt, mi több, már virágporral a zacsiban térnek haza. Teljes rejtély, hogy honnan szedik, mikor nem virágzik semmi...
4. a tavasz legbiztosabb jele azonban, hogy Chili Palmer, a kinti kutya elkezd bundát növeszteni, és tatarozza a nyári alvógödrét. Igen, nálunk így megy ez, télen bikiniben, nyáron nagykabátban.
Ezzel párhuzamosan elkezdődnek azok a munkálatok, amiket mi úgy szoktunk emlegetni, hogy olyan, mintha csináltunk volna Valamit. Mert annak, hogy dolgozunk, adott esetben kézzel fogható következményei vannak, nem csak számok az sms-ben, ami a bankszámlánkhoz tartozik. Ilyen például, hogy a lányokat fel kell készíteni a szezonra. Készülnek ők persze maguktól is, de nem árt azért némi segítség ilyenkor. Első körben kell kapjanak egy kis táplálék kiegészítést, jelen esetben cukorlepény formájában. Lehet ilyesmit készen is venni, nadehát nehogymár mi készen vegyük, csináljunk nekik sajátot! Csináltunk. Z fél délelőtt gyúrta össze a több kiló porcukrot mézzel, és a tavalyról maradt virágporral. Ennyit arról, hogy ki vannak zsákmányolva a nyomorultak, ugye. Jó, persze, lehetne ezt nyilván kizsákmányolósan is csinálni, de az lenne az a rész, amikor nyugodtan szembeköphetnénk saját magunkat. :D Próbáltam amúgy én is besegíteni a gyúrásban, mikor szegény már úgy nézett ki, mint egy maraton futó, de sajnos be kellett látnom, hogy ez férfimunka. Egyrészt nagyon nehéz gyúrni, mert ez nem egy cuki kis linzertészta, másrészt meg annak ellenére, hogy elfáradtam benne, hát nem sok kárt tettem az anyagban, hogy úgy mondjam... Mikor kész lett, oda is kellett adni nekik. Ez viszont izgi volt, mert én tavaly gyakorlatilag egyszer sem voltam bent náluk, azaz még sosem, csak a külső munkálatokban vettem részt, már ha. De most én is mentem, mert fő a hatékonyság, ugye, anélkül kellett odaadni nekik a lepényt, hogy felheccelnénk őket. Fiók felemel, lepény behelyez, fiók visszatesz. Maradjunk annyiban, hogy többé- kevésbé e szellemben sikerült megcsinálnunk, elsősorban az én bénázásom miatt. Egyszer majd biztos belejövök :D
 |
| Kukucs |
 |
| Anya, és gyermekei |
A másik, ilyenkor elvégzendő (vagy inkább végre-végre csinálható) dolog a veteményzés. Tavaly találtam egy cikket a neten, hogy wc papír gurigába milyen kiválóan érzik magukat a kis növénykék. Gondoltam ki is próbálom, elvégre mégiscsak öko, meg bio, meg recycling, ezért egész télen gyűjtöttük a gurigákat. Tavaly a szülinapomra kaptam mindenféle vetőmagokat, de hát helyszűkében gondoltam, nem csinálok mindenből palántát. Aztán megcsináltuk a kertben az ágyást, amit már tavaly akartunk, a kelence elé, úgyhogy gyorsan felhasználtam a maradék gurigát is, amit elsőre soknak ítéltem. Most várjuk, hogy kinőjenek a kis növénykék. És reméljük, hogy sikeresebb lesz a zöldségtermesztési projekt, mint tavaly, amikor 2, azaz kettő darab paradicsomot sikerült szüretelnünk. Kis kerítést is csináltunk, mert azért a két kutya tényleg olyan, mintha egy elefántcsordát tartanánk a kertben, mindent letaposnak, amit csak érnek, szóval ennek inkább csak a terelés a funkciója, nem az elrekesztés, fűszernövényeket akarok majd ültetni mellé. Bízom benne, hogy nem fogják hobbicélból kiegyelni őket, mert volt már olyan kutyám, aki szívből gyűlölte a bazsalikomot, és azt az egyet mindig kirángatta. Hát, nem mindenki kedvelheti az olasz konyhát, na. (bár ezt részemről nem bírom elfogadni, de ezt most hagyjuk is :D )
Szóval ezek nálunk azok az idők, amikor csinálunk Valamit. Valamit, aminek van értelme. Meg ami után jól is érezzük magunkat, hiába fáradunk el fizikailag, meg fáj itt-ott, de legalább nem azt érezzük, hogy helyes kis ólomgolyók vannak az agyunk helyén, nájlon zacskóban.
Cikk a wc papír gurigás veteményezésről, ha valakit esetleg érdekel,
itt.
