Scott

Scott

Genetic IQ Conquest (ISDS AT/320855)

Született: Gaadenben, 2012. március 26-án.
Színe: tricolor
Ivara: kan
Fajtája: border collie (ugyan, mi más is lehetne...)

Mint azt már említettem, tulajdonképpen mindenről Chili tehet. Ha ő nincs, sosem ismerek meg egy csomó embert, és egy csomó kutyát. De mivel megismertük Gyllt (Poseidon X-Press Your Self), így megláttuk az ő édesapját, Sid-et (Akersborg Sid). Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy szerelem volt első látásra. Láttam már előtte is néhány kutyát, ami tetszett, de tőle egészen pontosan nagyon beájultam. Bármilyen szempontból néztem, akár munka, akár küllem, egyszerűen nem találtam benne hibát. Mániákusan turkáltam a múltjában, milyen szukától milyen kölykei születtek, közben gyanítom, hogy mindenkinek az agyára mentem, főleg Z-nek, akinek tetszett, persze, mert hát csodaszép, nade akkoris csak egy kutya, na. Ráadásul fényképen. Nagy kutakodásomban találtam egy almot. Egy addig sosem látott színű szukával. Ő volt Fay (Olympia of Magic Borders). A kölykök pedig annyira, de annyira, hogy áááááá, el sem tudom mondani. Kétnaponta néztem meg a képeiket, és közben fájt a szívem, hogy én erről lemaradtam. Addig valahogy nem gondoltam úgy kiskutyára, hogy hű, de szeretném, mert itt van Chili, aki nekem most is kiskutya (lehet, ezért is felejtett el tisztességesen felnőni lélekben a testéhez). De őket valahogy láttam velünk. Mindet. :D

Genetic IQ Athletic - Joe 

De mivel ez a hajó kvázi elúszott, nem is foglalkoztatott a dolog. Csorgattam a nyálam, ha láttam a kölykökről felnövős fényképeket, közben a tenyésztőjükkel ismerősök lettünk Facebook-on. Az egyik ilyen nyálcsorgatás alkalmával viccesen hozzáfűztem az egyik képhez, hogy ha esetleg alomismétlést tervezne, én vevő lennék egy kanra. Persze egy mosolygáson kívül semmit nem kaptam válaszul. Akkor úgy értékeltem, hogy ez egy ilyen kis "jól van, hülyegyerek, persze" - mosoly volt, de jobb lett volna, ha inkább gyanút fogok. Egy hónappal később kaptam egy linket. Alomismétlés. Szó szót követett, végül abban maradtunk Kerstinnel, hogy oké, ha lesz kan, elsőként én választok. A napok innentől kezdve ólomlábakon vánszorogtak. Soha ilyen hosszú januárt nem látott még a világ. Megtörtént a fedezés. Majd jött a kegyetlen február, és az iszonyatos március. De a legnehezebb szerintem az a hétvége volt, amikorra vártuk a kölyköket. Fay abszolút úgy gondolta, hogy jó helyen vannak ott, ahol vannak, és megtartja mindet. Aztán hétfőn eljött az ideje, hogy mégis megváljon tőlük. Született egy szuka. Szabályos mintás tricolor. Kevéssel később egy csudaszép, sötét fejű. Szuka. Majd végül, de természetesen nem utolsó sorban, kibújt a kis tricolor kan. És ezzel be is fejeztük. Így ért az a hihetetlen szerencse, hogy őt választhattam. 

Két hetesen Fotó: Kerstin Schmölz

A várakozás hónapjaiban százféle kérdés és ellenérv gyülemlett fel bennünk. Az első és legfontosabb, hogy abszolút nem akartunk még kiskutyát. Egyszerűen sem a hely, sem az idő nem tűnt megfelelőnek. Mit kezdünk egy ISDS kutyával? Honnan növesztünk még négy kezet, és hogy intézzük el, hogy a nap 48 órából álljon? Scott ugyanis munkavonalú kennelből fog hozzánk érkezni, terelő ősökkel rendelkezik, akik dolgoznak is nap, mint nap. Hogy fogjuk ezt biztosítani neki? Fog-e minket szeretni? Elég jók leszünk-e neki? Meg persze egyéb, a végére teljesen elmebeteggé váló kérdések. De az ellenérveink megszűntek, amint megláttuk a maga valójában, a kérdéseket meg majd ő megválaszolja, ha megérkezik. Ez most már csak röpke három hét! 

Öt hetesen

Fél éves és imádom :-)

Egy éves, és a szerelem még mindig tart...