Vizesnyolcas (vagy hármas)

Mostanában nem hoztam videót, mert... mert elfelejtettem, de most pótolom, mert Scott-tal az élet igen szórakoztató, főleg, ha víz van a közelben. :D

A Nagy Megvilágosodás Hétvégéje

Úgy rohan el ez az augusztus nevű, hogy csak lesek, aztán mire magamhoz térek, lehet megint iskolába menni. Hurrá...

Múlt hét végén Petráék gyönyörű tanyáján voltunk Jászberény- Portelek magasságában, ahol Pintér Ági tartott nekünk két napos terelőszemináriumot (valaki valami jobb szót a "szeminárium" helyett? Ez így olyan sznob). Szavakkal nem tudom kifejezni az ezzel kapcsolatos érzelmeimet, hiába kotlottam rajtuk egy egész hetet. A Szarva tanya egyszerűen tökéletes, a család csodálatos munkát végzett, minden annyira szuper, annyira profi módon van megcsinálva, hogy még. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy látogassa meg őket, ha van rá módja és lehetősége. Kutyás szállás, árnyas sátorhely, több, mint tökéletesen felszerelt konyha, agility, terelés, hatalmas séták, bográcsozás és még hosszan sorolhatnám. Pótolhatatlan társaságunkkal ugyan nem lehet mindig találkozni, de előzetes egyeztetés esetén tán még mi is megfordulunk arra. :D

Ági Indyn demonstrál

Ágitól konkrétan elájultunk, akik eddig nem ismertük. A két napos szeminárium alatt rengeteget tanultunk a kutyáinkról, magunkról, birkákról, terelésről. Abszolút hiánypótló és óriási élmény volt. Soha fel nem merült volna bennem például, hogy egyszerűen hagyjam békén, és nézzük meg, mit csinál, hogyan oldja meg a feladatot, és gyakorlatilag könnyekig meghatódtam attól, hogy természetesen gond nélkül megoldotta. Kisül a szemem, hogy soha eszembe nem jutott, de mentségemre szóljon, hogy Chili az első borderem, és nem értek a tereléshez, valamint nem úgy születtem, hogy mindent tudok. Ilyen és ehhez hasonló felismerésekből volt még jópár, sok hasznos és főleg kivitelezhető tanácsot kaptam, amiket mindmind ki szeretnék próbálni, lehetőleg mihamarabb. Veres Viola aktív közreműködésével a nem terelő kutyákkal rögtönzött agility tréningeket is tartottak, ami szintén nagyon tetszett a többieknek. Engem mondjuk az agility nem nagyon kavar fel, és akkor még igen diplomatikusan fogalmaztam, de nézni azért nagyon jó volt.  

A visszhangok alapján mindenki hasonlóan érzett, mint én, ki ezért, ki azért, de Éva iránt mind múlhatatlan hálát érzünk a szervezésért. Persze ott is egyfolytában ettünk, nem tudom, hogy van az, hogy az összes Bordermania buli féktelen zabálásba fullad, és annyit eszünk, mint általában egy hét alatt nem (igen, még én is!). Itt is volt minden a házi lángostól a paprikás krumplin keresztül a mákos gubáig, és ez még csak az a két nap volt, amíg mi is ott voltunk, bele sem merek gondolni, mit műveltek a következő háromban. Még szerencse, hogy megfelelő mennyiségű alkohol egész gyorsan rendbe szedi az emésztést. 

Szerepjáték röhögő birkákkal

Egyik étkezés a sok közül

Scottyt nem vittem be terelni, bár nagy volt a kísértés, de megálltam. Kicsi még ehhez, szeretném, ha erősödne, úgy testben, mint lélekben, valamint a felhasználói kézikönyv utasítása szerint kis helyen és futós birkán szeretném kipróbálni az állatot először, itt meg ezt nem tudom, hogy tudtuk volna kivitelezni. Ettől ő még kiválóan érezte magát, bandázott, pancsikált, rohangált, néha az idegeinkre ment, egyszóval tökéletes kiskutyaként viselkedett, és közben szítta magába az elméleti tudásanyagot. Minden jószándékom ellenére az agility pályán valahogy állandóan ott szotyizott, ez, és az ő lába hossza többek szerint egyfajta jel, hogy mi is az ő igazi küldetése, de én őszintén remélem, hogy a mi küldetésünk közös, és az nem az agility... XDD

Kutyaovi

Itt szívja (az elméleti anyagot)

Röviden a víkend nem csak hasznos volt, de szokás szerint igen szórakoztató is. Ettünk, ittunk, röhögtünk (terelős szerepjáték, nyííííííí :DD) , már ahogy azt csak mi szoktuk. Nyilván lehetett volna az egész sokkal komolykodósabb és szakmaiasabb is (mondhatnám, játszhatnánk az eszünket...), de mi nem mellesleg egymással is szeretünk lenni, azért vagyunk együtt, szóval ha másra vesszük a figurát, azok nem is mi lennénk. És ez így nagyon rendben van. 

Figyelés

Tanulok ijesztő(bb) lenni. "Takarodjkifelééééé"

Hohe Wand

Tegnap meglehetősen nagy fába vágtuk a fejszét. Már egy hónapja, Somogyfajsz óta kínlódtam, hogy nevezzem-e Chilit a Kerstinéknél rendezett terelőversenyre. Hívtak, hogy menjünk, mert lesz kezdő osztály, de legalább próbáljuk meg, mert nincs veszteni valónk, és különben is, de nem voltam biztos magamban. Végül úgy döntöttem, hogy belevágok, lesz, ami lesz. 

Ezért pénteken sütöttem egy szatyor muffint (sárgabarackost és meggyes- csokist), és tegnap hajnali ötkor elindultunk. Kilenc után értünk ki, de nem maradtunk le semmiről, épp akkor kezdtek, a 3., legmagasabb osztály versenyzőivel. Hihetetlen nagy élmény volt ezeket a kutyákat és gazdáikat élőben látni, és nem videón!! Az az összhang, az a tenni vágyás, az a hangulat! Teljesen el vagyok ájulva, na. 

Hozzá kell tenni, hogy megint nagyon meleg volt. Mikor Scottyt elhoztuk, megfogadtam, hogy legközelebb decemberben megyünk, mikor tél lesz, és hó esik, hát ez nem jött össze. Délután, úgy négy körül került sor a kezdő futamokra. Nagyon tetszett, hogy még ebben az osztályban is falkát cseréltek minden versenyző után, akik egyébként rendkívül segítőkészek voltak szegény nyomorult külföldivel, lelkesen magyarázták a pályát (amit egyébként lányos zavaromban kicsit félreértettem...), meg minden. Szóval a pálya egészen más volt, mint amihez szokva vagyunk, mármint, hogy nem sokkal technikásabb, csak más felépítésű. Alapvetően együtt hajtás, kapukkal, nyolcasozással, a végén pedig egy nagyon rövid kifutás. Ettől tartottam a legjobban, mert Chilivel ezt eddig értelmesen egyszer gyakoroltuk, amikor jól ment ugyan, de azóta eltelt két hónap. Ennek ellenére megoldotta a feladatot, bár a végét lecsapta, szóval nem volt tökéletes, de nem is azért mentünk, hogy ott gyakoroljunk. Három meglehetősen komoly hibát vétettem, először, hogy eltévedtem a pályán. A második kapun nem kellett volna átmenni, de úgy látszik, nekem van valami fixációm, és mindenképpen át akartam kelni rajta. Aztán ugye a lecsapott végű kifutás, végül pedig, hogy a kifutás felett érzett örömömben kicsúszott az irányítás a kezemből, nem vettem észre, hogy a birkák a hátam mögött már nem ott vannak, ahol legutóbb hagytam őket, rossz irányba küldtem a kutyát, amiből lett egy kis elszaladgálás, amit Chili aztán persze nagyjából megoldott helyettem, de nagyon sajnálom, hogy ilyen hülyeséget csináltam. Végül mindezek ellenére nyolc indulóból negyedikek lettünk, és ez felülmúlta a legmerészebb álmaimat is. Azért mentem, mert kíváncsi voltam, hogy meg tudjuk-e csinálni, és sikerült, sőt, nem lettünk utolsók sem, és ez már csak hab a tortán. Nagyon büszke vagyok a srácra, abszolút ott volt a szeren, pedig egész nap az ötven fokban várakozott. Tudja, mikor kell odatenni magát, na. :-)

Egyébként a verseny maga is nagyon tetszett. Először is lényegesen nagyobb érdeklődés kíséri, mint itthon. Az emberek nem csak ugatnak, hanem mennek, és csinálják. Ez már önmagában szimpi volt. Aztán a pályák és a kutyák is profizmusról árulkodnak, de ennek ellenére sincs pofavágás, meg egymásra mutogatás, hanem figyelik egymást, és gratulálnak egymásnak. Úgy hallottam, ez kiállításokon is hasonlóan működik külhonban, hogy nem undorkodó pofákat vágnak egymás kutyájára, hanem kezet ráznak a "nagyon jó"-val is. Fura... És persze ott volt az a mesés táj, valamint a büfékocsi, amiből ugyan nem vásároltunk, de többször megcsodáltuk, micsoda sütik vannak a hűtőpultban. :D

Mindennel együtt nagyon jó kis nap volt, bár rettentően elfáradtunk, mire hazaértünk, de nem baj! Chilire irtó büszke vagyok, és nagyon örülök, hogy végül csak belevágtam, mert nagyon klassz tapasztalat volt. Mindenkinek köszönöm, akit kiidegeltem az elmúlt egy hónapban a folyamatos rinyálásommal, ezer kérdésemmel, és videóelemzéseimmel! Valamint édesanyámnak, Avon tanácsadónőmnek, a Stahl magazin munkatársainak a muffin receptért, kezelőorvosomnak, gyógyszerészemnek, valamint természetesen Z-nek, Évának és Atinak, Csillának, és Ádám Juditnak, akik zongorán kísértek. :D

A verseny helyszíne, előtérben Kerstin

Robin Hood és a vidám fiúk, nameg az árnyékoló

A fiúk szerint meleg van

Chili Palmer boldog és marha melege van

Vad kanok all stars

Féltesók - Gyll és Scott

Egész tesók - Jamie és Scott

Nyolcas előtt

Legjobb pasik a világon

Napi cuki: Scotty és a lundi

Vincent! Örülünk? :D