Országosok imitt- amott

Egyébiránt bejelenteni valóm is van, mert Chilivel harmadikok lettünk az országoson kezdőben. Vagy úgy is mondhatnám, hogy "Bordermania Aromo Amoroso, Chili Palmer a 2012-es országos terelőverseny kezdő osztályában dobogós, harmadik helyezést ért el". Ez persze már önmagában egy röhej, mert hát mindig van egy mihez képest. Hárman voltunk összesen az osztályban. :D De nem mondom, hogy utolsók lettünk, mert igen távol áll tőlem "a pohár félig üres" hozzáállás. Szóval harmadikok na. Azért ez nem szar. Országos harmadik. Még sosem voltam országos harmadik. Semmiben. (barátkozom a gondolattal, nnnnna. :D)

Szóval az úgy volt, hogy hiába játszottam el azt a pályát, amit már ugye n-edik alkalommal csinálunk végig, kiváló érzékkel sikerült a végén rossz oldalról megkerülnöm a startkarót. Hát, ezek mennek. Hogy ez ki szerint mennyit nyom a latba egy terelőversenyen, noshát ezen vitatkozhatnánk egy sort, magam is szívesen beszállnék, de ez nem erről szól. Chili a maga részéről hibátlant ment, az, hogy a felvezetőjének jobb- illetve bal kezére piros- illetve kék masnikat kell kötni, hogy ne kövessen el ilyen égbekiáltó hibákat, az már egy másik kérdés. Nekem az idei célom az volt, hogy egyáltalán ott legyünk, mindkettőnk életében először, és ottan voltunk, ez nem vitás. Pipa. A kutyával pedig roppantul elégedett vagyok. Ismét. Ez egy ilyen év, nem tudom, hogy ez a számunkra új típusú tréningnek, vagy annak köszönhető, hogy neki is befelé nő a feje lágya, de mindegy is. Úgy dolgozik, ahogy csak bír. Imádom! 

Egyébként szívből gratulálok az összes osztály összes résztvevőjének, ami már megint vicces, és kb. csak azok értik, akik részt vettek. Klassz volt ez az évad, jövőre újrázunk! :-)

Nem volt szép időnk, hogy úgy mondjam, de ez végülis nem számított, mert tökjól éreztük magunkat Porteleken. Komplett kis szurkolótábor kísért, nagyon aranyosak voltak, hogy eljöttek megnézni minket a térdig érő köd, és a hideg ellenére. Köszönöm, hogy jöttetek, tényleg! :-)

Petráék megint kitettek magukért, csülkös körömpörkölt kategóriában kitűnő minősítéssel első helyet szereztek. Országosan. És ebben szerintem mind egyetértettünk! :D Abszolút feltette az i-re a pontot, ilyen kellene minden ilyen szép nap végére. Vagy közepére. Esetleg akár az elejére is.

A verseny után még tereltünk is kicsit, a nap is kisütött, nagyon klassz volt. Skóti terelős videója is akkor készült, nagyon- nagyon elégedett vagyok a kissráccal, igazi őstehetség, de mondjuk ezt is vártuk tőle. Na jó, én ennek kb. a felét (se) vártam tőle másodikra, dehát az én "szakirányú" ismereteim, lássuk be, hagynak némi kívánnivalót maguk után. Még...

És mivel ezt még nem osztottam meg veletek, most megteszem, hogy voltunk ám mi nézelődni az osztrák országoson is, háááááááát, nem ennyien voltak. Komplett népünnepély, grillsütéssel, igazi mosdóblokkal, szól a sramli, osztogatják a pálinkát, az emberek köszönnek egymásnak, meg az idegent (minket) is tutujgatják, szóval egészen hihetetlen. A sütis bódén már igazán meg sem lepődtünk. Nagyon kellemes jövőkép, remélem, hamarosan nálunk is lesz ilyen, ezzel a társasággal, akikkel a mostaniak is szoktak lenni. Messze vagyunk még, de ők egy igen kiváló példa arra, hogy ez nem egy elérhetetlen cél. Scott rokonsága szép eredményeket ért el a versenyen egyébként, de mindenki mást is öröm volt nézni. Sokat lehet tanulni ezekből a rendezvényekből, minden téren, de főleg terelésileg. Én azt hiszem, hogy ezt is, mint az életben szerintem minden mást, csak kellő alázattal lehet kezelni. Ha az ember úgy áll hozzá, hogy mindig van mit tanulnia, és nem hiszi azt, hogy már ő az, aki oktathat, meg aki minden tud, akkor lehet egyről a kettőre lépni. Menni kell, jó sokat nézni, aztán jó sokat csinálni. A jövő évre ezt tűztem ki. A megvalósítható célok tesznek boldoggá... :-)

Kommentár nélkül

7 hónapos, 2. alkalommal a birkáknál. Hát ennyi...

Babézia... :-(

Hát... eljött ez a pillanat is. Scott első babéziája. Természetesen nagyon remélem, hogy az utolsó is, de azért nem lóg bilibe a kezem. 

Mikor Chili kapta meg, kb. ugyanennyi idős volt, sokkal később vettük észre. Kinti kutyánál kicsit nehezebb vizeletet vizsgálgatni, mint egy bentinél, akinek minden pisilésénél jelen van az ember, de mostmár sajnos ebben is rutint szereztünk. Meg lettem volna ilyenfajta tapasztalat nélkül is, ami azt illeti. Az imizol után látványosan javult, mondjuk ő infúziót is kapott, de tényleg nagyon hamar jobban lett.

Szóval a helyzet az, hogy Scottyban néhány hete rengeteg kullancsot találtunk, holott volt rajta Advantix, ezért vettem neki Scalibort. Azóta csak döglöttet találtam a bundájában, nem befúródva, azon kívül semmit. Pénteken nagyon fura volt, hogy este nem jött elém, mikor hazajöttem, de hát ezért még nem vihetem orvoshoz, ugye. Láza nem volt, és a vacsit is megette. Szombat reggel már nem kérte a reggelit, de sokkal élénkebb volt, mint este, gondoltuk, höhö, hát ilyet már játszottál kiscsillag, majd megjön az étvágyad. Hát nem jött. Napközben nem voltunk itthon, de estére 40,8 fölé ment a láza, enni már meg sem próbáltunk adni neki, rohantunk az ügyeletre. Ők már 41-et mértek. Megkapta az imizolt, meg szteroidot. Este még teljesen véreset pisilt. Reggelre lement a láza, már csak hőemelkedése volt, és szépen reggelizett, de délutánra a közérzete nem lett jobb, holott a hője még lejjebb ment. Viszont rendesen ivott és pisilt, immár szép sárgát. Este kapott még egy adag szteroidot, ma reggelre már elmondhatjuk, hogy a hangulata elérte a 90%-ot, csak nagyon hamar fárad (nyilván magához képest, nem egy bernáthegyihez :D), de legalább szépen eszik, és rendben van a vizelete is. Mondjuk széjjel is vágnám, ha nem enne szépen, olyan húsból főztem nekik levest, amit kevés nyugdíjas engedhetne meg magának például. Ezzel terveztük utánpótolni a folyadékot, meg kapott mézes vizet is, méhészék azzal vajákolják ugye az állatot, amit találnak otthon... :D

Szóval egyelőre úgy néz ki, fellélegezhetünk, de persze ez nem ilyen egyszerű, jövő héten azért visszamegyünk, nézni egy vérképet, nehogy maradjon valami gyanús dolog ezután. Reménykedünk, hogy nem marad! 

Ami fontosnak gondolok még ezzel kapcsolatban elmondani az az, hogy így ősszel, meg persze mindig, gondoskodjunk a kutyák (és saját magunk) megfelelő kullancs elleni védelméről, mert rengetegen vannak, és egyre több közöttük a fertőzött. Mindenki belátása szerint válogassa meg, mit használ, de valamit mindenképp! Ha már megtörtént a baj, igyekezzünk minél hamarabb eltávolítani a dögöt, ne nyomkodjuk, ne csavargassuk, ne fojtsuk meg különböző szerekben, mert ha beparázik, visszaöklendezi a beltartalmát, és így fertőzi meg a kutyát (vagy ha magunkban találtuk, akkor minket). Használjunk kullancs kiszedő csipeszt, vagy egyetlen határozott mozdulattal tépjük ki, lehetőleg fejestől, de ha benne marad, az sem baj, néhány napon belül kilökődik, és nem lesz a kutyának semmi baja. Nekünk sem, csak fertőtlenítsük le! Ezután mindig figyeljük a viselkedését, ha bármikor bágyadtabbnak látjuk a szokottnál, esetleg nem eszik, vagy ne adj isten, már a sötétebb pisit is észleljük, AZONNAL irány az orvos, kapja meg az imizolt, és lehetőleg a szteroidokat is. Ennél a betegségnél órákon múlhat a kutya élete! Természetesen a szteroidokat én sem kedvelem különösebben, de a legújabb kutatások szerint ha időben kapja a kutya, megelőzhető vele az autoimmun betegség kialakulása, ami figyelem! a babéziás esetek 50-70 %-ában előfordulhat! Utókezelésként próbáljuk a kutyát sokat itatni, például ha húslevest főzünk neki az étkezések helyett, több folyadékot fog bevinni, valamint legalább eszik is valamit, amit valószínűleg amúgy sem nagyon tett meg az utóbbi napokban. Magánvéleményem, hogy ilyenkor sem árt megtámogatni a bélflórát egy kicsit, valamint olyasmit főzni, ami elősegíti a vérképzést, legalább egy kicsit, meg mondjuk a kutya is hajlandó megenni. Például májat, spenótot, ilyesmit, aminek magas a vastartalma. Természetesen nem magamtól vagyok ám ilyen okos, ezeket az orvosunk mondta el, és remélem, hogy igaza van. 

A babéziáról és a kullancsok által terjesztett egyéb betegségekről itt is olvashattok bővebben, ha valakit érdekel a téma: 

http://www.ebcenter.hu/kullancsok-altal-terjesztett-betegsegek-kutyakban

Hat hónap

Amilyen rettenetes ólomlábakon járt az idő, amíg Scott-ra vártunk, olyan gyorsan tépnek el a napok mellettünk, amióta itt van. Múlt héten már fél éves lett. Nem is tudom egész pontosan, hogy mit akarok ezzel kapcsolatban megosztani veletek.

Eleinte vicces gólyalábakat növesztett, cuki rövid kis orra volt, aztán az is szanaszét nyúlt, idétlen volt, cuki, meg egy kicsit köcsög, azt hitte, majd itten mindenki hanyattvágja magát a kis sárga arcától. Mostanra egészen kutyaformát öltött, stopja az még mindig nincs, szerintem nem is nagyon lesz, de hát kit érdekel, hogy őszinte legyek. Kedves, érdeklődő, okos, és megfontolt. Igen, megfontolt. Fél évesen. Nem pazarolja feleslegesen az energiáit, nem erőszakoskodik, kivárja szépen, míg a dolgok megtörténnek, igazi taoista, pedig esküszöm nem olvastam fel neki ilyesmit. Ha "dolgozni" kell, nagyon figyel, és igyekszik, de eddig olyan még nem volt, hogy túlpörögte volna magát, és nekem kellett volna lenyugtatnom. Kicsit olyan, mint mikor egy ülő embernek mutatsz kártyatrükköt, aki csak néz, meg néz, megkér, hogy mutasd meg még egyszer lassabban, aztán elkéri a paklit, és hibátlanul utánad csinálja. Persze nálunk a hibátlan túlzás, de azért lássuk be, hogy ez csak egy kutya. Viszont magához képest tényleg az. Először azt hittem, elrontottam valamit a motivációval, és egyszerűen nem olyan lelkes, mint Chili, de aztán rá kellett jönnöm, hogy ez nem igaz. Állati lelkes, épp csak nem akarja az egész világot egyszerre és azonnal.

Ég és Föld a két kutya egyébként, most már bátran állíthatom. Chili tündéri, okos, lelkes, alázatos drága kis csillag, aki átugraná a Holdat is, ha azt szeretném, igazi showman, dilis kis bohóc, de azért van egy szint, ami alá az ő pozíciójában egyszerűen már nem térdelhet le. Mélyen lenézi Scottyt a pocsolyában fetrengésért, és őszintén fel van háborodva, ha belöki a vízbe, holott imád úszni. Magától. De az, hogy ez a kis surmó itt nyargalásszon, és ne bírjon magával, na, az igazán minden határon túlmegy. Barátságos mindenkivel, de tart egy bizonyos távolságot, nem bizalmaskodik, csak azokkal, akiket régen ismer, és szeret. Imád apportozni, egy jó labdáért, vagy frizbiért a lelkét is eladná, megszűnik a világ, ha ilyesmi van a közelben.

Scotty egy cuki kis idióta, a mai napig boldogan kotkodál mindenkinek, aki egy hangyányi érdeklődést is mutat iránta, és még mindig lepisil bárkit, akinek örülni kell. Az ismerkedés harmadik másodpercében a hasát vakartatja. Rettentően szeret minket is, minden alkalmat kihasznál, hogy a közelünkben lehet. Koszos, mint egy disznó, belefekszik minden pocsolyába, amit csak talál. Szertelen, ugribugri, szuperhős, aki a kocsi alól ugat kifelé a kerítésen. Addig a pillanatig, amíg csinálni nem kell valamit. Akkor átkapcsol.  Apportozik, ha egyedül van, örül, hogy örülök a frizbinek, de ennél kb. minden fontosabb. Én, a többi ember, Chili, másik kutya, méhecske, kaja, akármi. Viszont kicsi kora óta állati önérzetes, vérig sértődik, szó szerint duzzog, ha nem tetszik neki valami, hátat fordít, sandán méreget. Márpedig az élet ugye nem habostorta, szóval időnként azért megesik, hogy neki nem tetsző dolgok történnek. Nem lehet kirohangálni a kapun csak úgy, néha pórázra kötöm, és azt se rágni, se húzni nem szabad, meg úgy általában is sanyarú az élet, soha nem lehet semmit.

Itt tartunk most. Holnap nagy nap áll előttünk. Egyelőre nem is mondok semmit, de ha lesz mit, kifejtem.

Scott elmúlt fél éve képekben:

És egy közös az urakról, csak a miheztartás végett :-)

Víkendek

A teljesség igénye nélkül meg kell emlékezzek most néhány hétvégi programunkról, amik nagyon jól sikerültek, és bármikor megismételném őket, főleg mivel mostanában nem nagyon van kilátásunk semmilyen épeszű hétvégi programra, elkezdődött a suli... :-(

Az augusztus 20-i hosszú hétvégét a Bükkben töltöttük a borderes csapattal, ami tök jó volt. Használhatnám a tökéletes szót is, de az egy barokkos túlzás lenne, mert az azért nem volt. A szentléleki turistapark ugyanis meglehetősen újszerűen értelmezi a vendéglátás fogalmát. Két napot töltöttünk ott, de olyan sajnos egy sem volt, amiben nem kaptunk volna valami fegyelmező jellegű beszólogatást. Hol a kutyáink méretével volt probléma, hol azzal, hogy a kijelölt parkolóhelyre parkoltunk, hol pedig azzal, hogy lekapcsoltuk a lámpát, stb. Ezek közül messze a legbántóbbnak azt ítéltem, ami a kutyákra vonatkozott, ugyanis előzőleg elküldtük emberünknek a Santa Collies-t, és ha csak nem hitték, hogy Z egy törpe, szerintem meglehetősen jól látszott, hogy nem yorkikról beszélünk. Valamint azt sem rejtettük véka alá, hogy hányan lesznek. És elég furcsán hangzik ez a duma egy olyan ember szájából, aki komondort tart...

Végülis mindegy is, de úgy gondoltam, erről azért szót kell ejteni, mert őszintén szólva csak olyanoknak javaslom a park látogatását, akik szeretnék érezni a régvolt úttörőtáborok hangulatát, ahol tízkor lámpaoltás volt, ha utána hangoskodtál (értsd, több ember is beszél egyidejűleg), súlyos lebacásban részesülsz, és be kell jelentened, ha az átlagosnál többet pislogsz.

Egyébként csodálatosan szép hely, a szállás kifogástalan, sőt, sokkal több is annál, de ez a hozzáállás meglehetősen hazavágja az egészet.

Ellopta a kis genyó

Szembefényes Csilipálmer

Csendélet sátrakkal (kirándulásainkat a kecsua támogathatná lassan...)

Scotty Kócossal játszik. Hát nem mondhatnám, hogy egy gyáva nyúl, na. :-))

http://youtu.be/IRl6QgyOC2s

Múlt hétvégén pedig a Tisza-tónál voltunk, ami viszont szuper volt!! És ha már volt negatív reklám, akkor ellensúlyozásképpen álljon itt pozitív is, mert el kell mondanom, hogy a Katamarán Kemping kifogástalan volt. Nem beszélve a poroszlói Tavirózsa étterem vegyes halászlevéről. Hmmm... A kempingben béreltünk kis motorcsónakot, nagyon kedvesen eligazítottak minket, hogy merre érdemes menni, a tó és az ő élővilága pedig meseszép. Nagyon jól éreztük magunkat, a kutyák méretén sem borult ki senki, sőt. Ők is nagyon élvezték a bulit, Chili 10 percenként bepanírozta magát, vállalhatatlan külsőt varázsolva ezzel magára, és 10 hetes pulikölykökkel játszott. Scotty pedig noshát... Scotty nem kicsi lökött, ami azt illeti, mert ha hagytuk volna, akkor az egész napot azzal töltötte volna, hogy fejeseket (!!!) ugrál a partról. Persze nem hagytuk, de ez őt kevéssé érdekelte. A csónakból is kiugrott vagy négyszer, de sebaj. A lényeg, hogy ők is nagyon élvezték a hétvégét. 

Scotty és a rucaöröm vagy rucaüröm, szerintem öröm, a házigazda szerint üröm, de egy biztos, Salvinia natans

Csinooooooos!

Kicsi állat teljesen hülye, most mit szépítsük :D

Törpegém

Kormoránok

:-)...

Hanyi Istók, a lápi rém. Most mit is mondhatnék... De ezt már az előző bejegyzésben láthattátok. 

Vizesnyolcas (vagy hármas)

Mostanában nem hoztam videót, mert... mert elfelejtettem, de most pótolom, mert Scott-tal az élet igen szórakoztató, főleg, ha víz van a közelben. :D

A Nagy Megvilágosodás Hétvégéje

Úgy rohan el ez az augusztus nevű, hogy csak lesek, aztán mire magamhoz térek, lehet megint iskolába menni. Hurrá...

Múlt hét végén Petráék gyönyörű tanyáján voltunk Jászberény- Portelek magasságában, ahol Pintér Ági tartott nekünk két napos terelőszemináriumot (valaki valami jobb szót a "szeminárium" helyett? Ez így olyan sznob). Szavakkal nem tudom kifejezni az ezzel kapcsolatos érzelmeimet, hiába kotlottam rajtuk egy egész hetet. A Szarva tanya egyszerűen tökéletes, a család csodálatos munkát végzett, minden annyira szuper, annyira profi módon van megcsinálva, hogy még. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy látogassa meg őket, ha van rá módja és lehetősége. Kutyás szállás, árnyas sátorhely, több, mint tökéletesen felszerelt konyha, agility, terelés, hatalmas séták, bográcsozás és még hosszan sorolhatnám. Pótolhatatlan társaságunkkal ugyan nem lehet mindig találkozni, de előzetes egyeztetés esetén tán még mi is megfordulunk arra. :D

Ági Indyn demonstrál

Ágitól konkrétan elájultunk, akik eddig nem ismertük. A két napos szeminárium alatt rengeteget tanultunk a kutyáinkról, magunkról, birkákról, terelésről. Abszolút hiánypótló és óriási élmény volt. Soha fel nem merült volna bennem például, hogy egyszerűen hagyjam békén, és nézzük meg, mit csinál, hogyan oldja meg a feladatot, és gyakorlatilag könnyekig meghatódtam attól, hogy természetesen gond nélkül megoldotta. Kisül a szemem, hogy soha eszembe nem jutott, de mentségemre szóljon, hogy Chili az első borderem, és nem értek a tereléshez, valamint nem úgy születtem, hogy mindent tudok. Ilyen és ehhez hasonló felismerésekből volt még jópár, sok hasznos és főleg kivitelezhető tanácsot kaptam, amiket mindmind ki szeretnék próbálni, lehetőleg mihamarabb. Veres Viola aktív közreműködésével a nem terelő kutyákkal rögtönzött agility tréningeket is tartottak, ami szintén nagyon tetszett a többieknek. Engem mondjuk az agility nem nagyon kavar fel, és akkor még igen diplomatikusan fogalmaztam, de nézni azért nagyon jó volt.  

A visszhangok alapján mindenki hasonlóan érzett, mint én, ki ezért, ki azért, de Éva iránt mind múlhatatlan hálát érzünk a szervezésért. Persze ott is egyfolytában ettünk, nem tudom, hogy van az, hogy az összes Bordermania buli féktelen zabálásba fullad, és annyit eszünk, mint általában egy hét alatt nem (igen, még én is!). Itt is volt minden a házi lángostól a paprikás krumplin keresztül a mákos gubáig, és ez még csak az a két nap volt, amíg mi is ott voltunk, bele sem merek gondolni, mit műveltek a következő háromban. Még szerencse, hogy megfelelő mennyiségű alkohol egész gyorsan rendbe szedi az emésztést. 

Szerepjáték röhögő birkákkal

Egyik étkezés a sok közül

Scottyt nem vittem be terelni, bár nagy volt a kísértés, de megálltam. Kicsi még ehhez, szeretném, ha erősödne, úgy testben, mint lélekben, valamint a felhasználói kézikönyv utasítása szerint kis helyen és futós birkán szeretném kipróbálni az állatot először, itt meg ezt nem tudom, hogy tudtuk volna kivitelezni. Ettől ő még kiválóan érezte magát, bandázott, pancsikált, rohangált, néha az idegeinkre ment, egyszóval tökéletes kiskutyaként viselkedett, és közben szítta magába az elméleti tudásanyagot. Minden jószándékom ellenére az agility pályán valahogy állandóan ott szotyizott, ez, és az ő lába hossza többek szerint egyfajta jel, hogy mi is az ő igazi küldetése, de én őszintén remélem, hogy a mi küldetésünk közös, és az nem az agility... XDD

Kutyaovi

Itt szívja (az elméleti anyagot)

Röviden a víkend nem csak hasznos volt, de szokás szerint igen szórakoztató is. Ettünk, ittunk, röhögtünk (terelős szerepjáték, nyííííííí :DD) , már ahogy azt csak mi szoktuk. Nyilván lehetett volna az egész sokkal komolykodósabb és szakmaiasabb is (mondhatnám, játszhatnánk az eszünket...), de mi nem mellesleg egymással is szeretünk lenni, azért vagyunk együtt, szóval ha másra vesszük a figurát, azok nem is mi lennénk. És ez így nagyon rendben van. 

Figyelés

Tanulok ijesztő(bb) lenni. "Takarodjkifelééééé"

Hohe Wand

Tegnap meglehetősen nagy fába vágtuk a fejszét. Már egy hónapja, Somogyfajsz óta kínlódtam, hogy nevezzem-e Chilit a Kerstinéknél rendezett terelőversenyre. Hívtak, hogy menjünk, mert lesz kezdő osztály, de legalább próbáljuk meg, mert nincs veszteni valónk, és különben is, de nem voltam biztos magamban. Végül úgy döntöttem, hogy belevágok, lesz, ami lesz. 

Ezért pénteken sütöttem egy szatyor muffint (sárgabarackost és meggyes- csokist), és tegnap hajnali ötkor elindultunk. Kilenc után értünk ki, de nem maradtunk le semmiről, épp akkor kezdtek, a 3., legmagasabb osztály versenyzőivel. Hihetetlen nagy élmény volt ezeket a kutyákat és gazdáikat élőben látni, és nem videón!! Az az összhang, az a tenni vágyás, az a hangulat! Teljesen el vagyok ájulva, na. 

Hozzá kell tenni, hogy megint nagyon meleg volt. Mikor Scottyt elhoztuk, megfogadtam, hogy legközelebb decemberben megyünk, mikor tél lesz, és hó esik, hát ez nem jött össze. Délután, úgy négy körül került sor a kezdő futamokra. Nagyon tetszett, hogy még ebben az osztályban is falkát cseréltek minden versenyző után, akik egyébként rendkívül segítőkészek voltak szegény nyomorult külföldivel, lelkesen magyarázták a pályát (amit egyébként lányos zavaromban kicsit félreértettem...), meg minden. Szóval a pálya egészen más volt, mint amihez szokva vagyunk, mármint, hogy nem sokkal technikásabb, csak más felépítésű. Alapvetően együtt hajtás, kapukkal, nyolcasozással, a végén pedig egy nagyon rövid kifutás. Ettől tartottam a legjobban, mert Chilivel ezt eddig értelmesen egyszer gyakoroltuk, amikor jól ment ugyan, de azóta eltelt két hónap. Ennek ellenére megoldotta a feladatot, bár a végét lecsapta, szóval nem volt tökéletes, de nem is azért mentünk, hogy ott gyakoroljunk. Három meglehetősen komoly hibát vétettem, először, hogy eltévedtem a pályán. A második kapun nem kellett volna átmenni, de úgy látszik, nekem van valami fixációm, és mindenképpen át akartam kelni rajta. Aztán ugye a lecsapott végű kifutás, végül pedig, hogy a kifutás felett érzett örömömben kicsúszott az irányítás a kezemből, nem vettem észre, hogy a birkák a hátam mögött már nem ott vannak, ahol legutóbb hagytam őket, rossz irányba küldtem a kutyát, amiből lett egy kis elszaladgálás, amit Chili aztán persze nagyjából megoldott helyettem, de nagyon sajnálom, hogy ilyen hülyeséget csináltam. Végül mindezek ellenére nyolc indulóból negyedikek lettünk, és ez felülmúlta a legmerészebb álmaimat is. Azért mentem, mert kíváncsi voltam, hogy meg tudjuk-e csinálni, és sikerült, sőt, nem lettünk utolsók sem, és ez már csak hab a tortán. Nagyon büszke vagyok a srácra, abszolút ott volt a szeren, pedig egész nap az ötven fokban várakozott. Tudja, mikor kell odatenni magát, na. :-)

Egyébként a verseny maga is nagyon tetszett. Először is lényegesen nagyobb érdeklődés kíséri, mint itthon. Az emberek nem csak ugatnak, hanem mennek, és csinálják. Ez már önmagában szimpi volt. Aztán a pályák és a kutyák is profizmusról árulkodnak, de ennek ellenére sincs pofavágás, meg egymásra mutogatás, hanem figyelik egymást, és gratulálnak egymásnak. Úgy hallottam, ez kiállításokon is hasonlóan működik külhonban, hogy nem undorkodó pofákat vágnak egymás kutyájára, hanem kezet ráznak a "nagyon jó"-val is. Fura... És persze ott volt az a mesés táj, valamint a büfékocsi, amiből ugyan nem vásároltunk, de többször megcsodáltuk, micsoda sütik vannak a hűtőpultban. :D

Mindennel együtt nagyon jó kis nap volt, bár rettentően elfáradtunk, mire hazaértünk, de nem baj! Chilire irtó büszke vagyok, és nagyon örülök, hogy végül csak belevágtam, mert nagyon klassz tapasztalat volt. Mindenkinek köszönöm, akit kiidegeltem az elmúlt egy hónapban a folyamatos rinyálásommal, ezer kérdésemmel, és videóelemzéseimmel! Valamint édesanyámnak, Avon tanácsadónőmnek, a Stahl magazin munkatársainak a muffin receptért, kezelőorvosomnak, gyógyszerészemnek, valamint természetesen Z-nek, Évának és Atinak, Csillának, és Ádám Juditnak, akik zongorán kísértek. :D

A verseny helyszíne, előtérben Kerstin

Robin Hood és a vidám fiúk, nameg az árnyékoló

A fiúk szerint meleg van

Chili Palmer boldog és marha melege van

Vad kanok all stars

Féltesók - Gyll és Scott

Egész tesók - Jamie és Scott

Nyolcas előtt

Legjobb pasik a világon

Napi cuki: Scotty és a lundi

Vincent! Örülünk? :D

1000?

Átléptük az 1000 megtekintést. Le vagyok nyűgözve, de tényleg. Köszönöm... :-)

Ennek örömére nesztek egy terelőversenyes VIDEÓ

Képek mert megígértem. Nagyon szépen köszönöm Szarvas Petrának! :-)

A következő generáció meg így nyomja e XDDD

Versenyhelyzet

Szombaton terelőversenyen voltunk Somogyfajszon. De még ha ez ennyire egyszerű lett volna... Elkezdem a kályhától, aztán vagy értitek, vagy nem, tegyétek fel kérdéseiteket nyugodtan, ha valami nem világos. Amúgy is jobb szeretem, ha van kommunikáció, így olyan, mintha magamban beszélnék, holott látom ám, hogy velem vagytok! :-)

Szóval csütörtökön kezdődött a Kékszalag, amin ha másként nem is, de nézőként mindenképpen részt akart venni Z, ezért szerdán este Timivel lementek Földvárra, én meg itthon maradtam az ebekkel. A terelőverseny, ami eredetileg reggel 9-re volt kiírva, a hőségre való tekintettel át lett téve reggel 6-ra. Aki ismer, tudja, hogy olyan isten kb. nincs, hogy én háromkor keljek. Idióta kutyás vagyok, vállalom, nade azért mindennek van határa. Ezért, meg mert Kerstinék is jöttek a versenyre Ausztriából, már pénteken este, munka és manikűr után (az ember mégsem mehet manikűrözetlen körömmel a birkák közé, hát hogy venné az ki magát...) bevágtam magam, és a fiúkat a kocsiba, és irány a Balaton. Egy darabig úgy volt, hogy Éváékkal megyek, de szegényeket rendkívül megviselte a meleg, ezért ők mégis inkább a hajnali indulás mellett döntöttek. Ebben az időszakban a hőmérő higanyszála éppencsak elérte a 38-at. Az autóm idén töltötte a tízet, és nincs benne légkondi. Állati klassz volt. Fifigazdi tett a kutyuskák alá egy vizes törülközőt, amit nagyon jó ötletnek bizonyult, mert bár az állatoknak egy picit sem lett ettől jobb, az autóban viszont már a Hungária körúton 60% fölé emelkedett a páratartalom, és ennek a két kutyás dolognak persze volt egyfajta szaga is. Ilyen vidáman indultunk tehát útnak Budapestről a péntek esti csúcsban az M7-en. Teltek- múltak a negyed órák, a váli völgyi pihenőnél hívott Kerstin, hogy a GPS nem találja Balatonföldvárt, mint települést, kéne nekik egy pontos cím. Hívtam Z-t, hogy nézzék meg, hagy ne kelljen már emiatt megállnom. Ő átküldte, én átküldtem, ők megkapták, azt hittem, végeztünk, de nem. Kicsit később jön egy sms, hogy most már minden oké, csak adjam már meg Z számát, mert azt nem hozták magukkal. Átküldtem azt is, ekkor már elhaladt mellettünk a Velencei tó is, és a banda másik fele végre révbe ért.. Szó szerint. A földvári révbe.Ezeket a dolgokat egyébként már hét közepén átküldtem neki, nade sebaj, én meg a fogkefémet hagyom otthon rendszeresen. Lassan elértük a Polgárdi elágazást, ahol a kocsisor szépen megállt, mint Börzsönyben az eső, hogy Z-t idézzem. Igazi élmény volt, hát más sem hiányzott még aznapra. Nem ragozom tovább, mert ez szerintem a többségnek ismerős, summa summárum, fél tízre értem Földvárra, ahol halászlébe fojtottam a bánatom, majd gyorsan nyugovóra tértünk, mert fél ötkor kelni kellett. 

Hajnalban már megcsináltuk a műsort, mert mikor Kerstin kiengedte az övéit az autóból, ahol aludtak, Fay (Scott mamája) első dolga az volt, hogy ugrott egy hasast a mólóról, és úgy gondolta, hogy kifelé hagyja el a helyszínt, a nyílt víz felé, mire kirimánkodtuk, és kihalásztuk a másfél méteres partfal mellett, szerintem már az egész kikötő ébren volt, akkora zajt csaptunk. Később visszaugrott még egy körre, de ezt már ki sem fejtem. A vitorlás ember NEM kel fél ötkor. Legjobb esetben is kilenckor kezd ébredezni a kikötő, ennek legjobb példája, hogy még a büfé sem nyit tíz előtt. Kivéve most szombaton. :DD 

De azért sikeresen elindultunk, és kicsivel hat után meg is érkeztünk Somogyfajszra, ahol a szokásos jó társaság és gyönyörű hely fogadott minket, már Éváék is ott voltak, szégyen- gyalázat, de előbb értek oda Pestről, mint mi Földvárról. Lezajlott a verseny, láttunk Kl.2. kutyát is versenyezni Jena személyében, aki kapott egy külön osztályt, amit szépen teljesített, Beat megnyerte a profit, Bud második lett haladóban, Chili és én megnyertük a kezdőt (tipsitapsi), Éváék pedig ötödikek lettek kezdőben, hat, azaz 6 hibaponttal, ami semmi, Indy is nagyon szép pályát ment. Valamint a rackák nem nyársalták fel Évát, ami külön egy öröm volt. :D

Személyes kedvencem volt (a mieinken kívül természetesen) a három corgi és Elmo, a kelpie, aki csodaszép, és akarok egy kelpiet. Scott végig bandázott, látott egy csomó érdekes dolgot, úgymint másik kiskutyákat, akikkel oviztak egy kicsit, aztán dogot, ami szerinte rendkívül félelmetes állat, és jól meg is ugatta. Ugyanettől a kutyától Chili inkább kiskutyákat szeretett volna, Indy pedig élénk érdeklődéssel figyelte az eseményeket, én pedig egyszerre próbáltam a hozzám tartozókat jobb belátásra bírni (ne ugass már, b*****, hát nem látod, hogy nem bánt? Temegszálljámárlerólamertnemlesznekszépgyerekeitek...stb.) ezzel egy kisebb létszámú kabarécsoport látszatát keltettük, még jó, hogy ilyen eseményeken általában olyan népek vesznek részt, akiket nem ráz meg az ilyesmi. 

Röviden mind nagyon jól éreztük magunkat, Chilire nagyon büszke vagyok, ügyes volt, és jó fej, esze ágában nem volt mást csinálni, mint amit kell, Somogyfajszba pedig változatlanul szerelmes vagyok. Képek sajnos nincsenek, mert a fényképezőgépet kiváló érzékkel a hajón felejtettük, de majd megpróbálok koldulni valamit másoktól, hátha. Van valami videónk Z telefonján, azt is megszerzem, ha tudom. 

Dögmeleg van

Immáron sokadik napja tombol a hőség Budapesten. Meg nyilván szerte az országban, de érezni most csak ezt érzem. Nappal 38 fok, és este sem lesz jobb, most már a falak is átvették a hőt, és amit nappal magukba szívnak, éjjel kinyomják. Ránk. Minden reggel úgy ébredek, hogy a hajamat szálanként kell levakarjam a tarkómról, mint aki rémeket álmodott egész éjjel. Őszintén szólva szenvedek, na. Itthon lenni kínlódás, dolgozni menni rettenet, kutyázni nem lehet, mert ők sem igen alkalmasak semmire ebben az időben. Svájci precizitással variálják, hogy ki melyik szegletbe feküdjön a lépcsőház kövén, az az egyetlen elviselhető hely a házban. Vettem nekik kismedencét, de nem fürdenek benne, hálátlan fattyai a fődnek. Én bezzeg benne ülnék egész nap, ha tehetném. Hétvégén itthon ültünk, és punnyadtunk, esténként levittük a vadakat a soroksári Dunához fürödni. Ez tetszett nekik! Chili amúgy is imádja a vizet, Scott-ról még nem tudtuk, most már tudjuk, ő is szereti. Bár egyelőre jobban tetszik neki, ha az összes rémes lábait felpakolhatja egy kisebb kőre, és ott receg, mint egy szerencsétlen kis egérke, és nyüszög Chili után. Aztán gondol egyet, és utána úszik. 

Biztos, ami biztos, erre a hétvégére is megcsinálta nekünk a bulit, pénteken kitalálta, hogy márpedig ő nem eszik. Semmit. És ehhez keményen tartotta is magát két napig. A szívbajt hozta ránk, pedig semmi baja nem volt, játszott, rohangált, úszott, ivott, épp csak enni nem volt hajlandó. Voltunk persze dokinál, mint jó fifigazdiknál szokás, kapott egy fájdalomcsillapítót, hátha a foga jön, mert bajt, azt a doki sem talált. Aztán persze nekiállt enni, de azért mi jól megijedtünk. 

Ma is voltunk úszni, ma jött Indy és Joker is, napok óta tervezgettük, de most végre összejött. 

Ami a lányokat illeti, nos legalább ők elemükben vannak ebben  a dögletes időben. Ismét gyártottak két fióknyi mézet, amit egy home made pergetővel próbálunk kipergetni. Egyelőre inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel, de legalább jól szórakozunk. Pillanatnyilag négy kaptárral üzemelünk, mert Z szó szerint osztott- szorzott a hölgyekkel, vett két új anyát is, és most nézzük, hogy mi kerekedik ki ebből a nagy családrobbantásból. Egy anya a két vásároltból sajnos elrepült, őt pótoltuk, most várunk. Közben elkezdett virágozni a vadszőlő, ami a ház falán fut felfelé. Ez már tavaly is nagyon érdekes volt, ide vonzott mindenféle állatot, ami csak érdekelt lehet ebben a buliban, nade idén négy kaptárnyi méhünk is van rá pluszban. A délutáni órákban, mikor a legnagyobb a meleg, őszintén szólva elég ijesztő. Zúg az egész ház oldala. Nem jó érzés kimenni az erkélyre. Pedig itt vannak például a hangyák is, akik hosszú, tömött sorokban masíroznak végig az erkély korláton, és mikor azt hinné az ember, hogy ellepik a lakást, hirtelen jobbra kanyarodnak a falon, és mennek ők is nektárt gyűjteni. Helyesek... :-)) 
Rövid videó a professzionális pergetőnkről. Azóta már négykezest is tudunk rajta. :D