Pünkösd hétfő

És eljött a pünkösd hétfő is, amit mindannyian a legjobban vártunk. Levonultunk ugyanis Portelekre, a Szarva tanyára, Bordermania Kenneltalálkozót tartani. Vicces ez így csupa nagy betűvel, mert sokkal többen azért nem voltunk, mint egy normál sétán, de nem baj, kell időnként nekünk is játszani az eszünket. Majd elkezdjük lassan beszámozni a közös sétákat is, biztos, ami biztos. :D Meg persze megünnepeltük, hogy Felicia Milo-ja dán champion lett. Ez is egy ok az ivásra. Minden esetre bárhogy is hívjuk, nagyon szuper volt, csupa számomra kedves ember, és kutya, volt, aki terelt, volt, aki agilityzett, volt, aki sétálgatott, szóval senki sem unatkozott, jókat beszélgettünk, meg röhögcséltünk.

Mi például elég sokat tudtunk gyakorolni a fiúkkal, ahhoz képest, hogy milyen sokan voltunk. Kicsit azért tartottam tőle, hogy majd pont terelni nem jut idő, de jutott. Z is tud mostmár megint csinálni ezt-azt a térdétől, szóval átvette két körre Chilit, így én sem haltam meg teljesen a nap végére. 

Zsenikém

Leselkedők

De mivel egész nap mégsem terelhet az ember, most hogy is mondjam, na... hát kicsit agilityztünk is. És így, hogy nem csak a feszkót pumpálják az emberben, egészen jó bulinak tűnik. MEgfertőztek a csajok, na. :D

És persze nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy láttam, Scottnak mennyire tetszik. Ennyire: 

Először Éva vitte el, mint agility handlere, kúszózni, amit halálosan élvezett, de aztán el kellett menjen, mert Áron szólította, úgyhogy beálltam helyette. Meg kellett állapítsam, hogy emelnem kell a futás adagomat, mert ez így édes kevés. Egy pincsihez is kevés lenne, nemhogy egy bc-hez. :D A kúszó minden esetre úgy megtetszett neki, hogy utána önszorgalomból is átmászkált rajta, ha csak elmentünk mellette, akkor is, és a végére már esze ágában nem volt az akadályokat sem kikerülni, simán átugrálta őket, szóval nagyon bejött neki a buli. 

Chili már kevésbé élvezte a dolgot, mert nem figyeltem oda rá, és ő az utolsó terelése után beállt frizbizni a többiekkel, és hullára futkározta magát, de legközelebb majd vele is kipróbálom ennél alaposabban a dolgot. Minden esetre az biztos, hogy nem nagyon felejtett abból, amit egy éves koráig tanult, amikor még jártunk hopszizni. Ő nem felejtett, csak én. Mint ahogy az általában lenni szokott... :D

A többiek pedig, akik járnak/jártak tök ügyesek voltak, jó volt nézni őket. Pár kép róluk is, hogy ne csak mindig a mieinkről legyen

Orsi és Josephine

Ildi és Monty, Chili tesója

Dóri és Füge, az aussie

Felicia és a gyönyörű Milo

Nóri és Lír, teljesen őrült :D

Csilla és Joker

Petra és Béta

És a végére két csoportkép. Az egyiken a majdnem teljes stáb, a másikon pedig a tenyésztőasszony a tenyésztményeivel. Íme bizonyságul, hogy valóban létezik. :-))))

Fotó: Novák Judit

Pünkösd hétvégéje

Az ember a vizsgaidőszakban / előtt tulajdonképpen egyetlen dologra vágyik: egy olyan hétvégére, aminek mindkét napján sokáig alszik, aztán kényelmesen kávézik az ágyikóban, délben reggelizik, aztán kutyát sétáltat, esetleg fut egy lazát, könnyű délutáni ebéd után szuszókál egy keveset a kanapén, majd este megnéz egy jó filmet, esetleg olvas. Na, ez a hétvége nem ilyen volt. Pünkösd előtt hetek óta nem volt egy szabad szombatunk. Többnyire a vizsga - terepgyakorlat kombót nyomattuk nagy tételben, ritka öröm, amikor a kiöltözött vizsgázók között belibbenünk talpig terepjáró cipőben, rövidnadrágban, hátizsákkal. Szóval már ölni tudtam volna egy fent említett hétvégéért. Aztán jött a pünkösd, amikor láss csodát, nem volt semmilyen egyetemi szervezés, ezért jóóóóóóó alaposan rászerveztünk némi kutyásat.

Előzmények: pénteki napon az élete utolsó kiállítására készülő Chili profi groomingban részesült Felicia által. Volt ott minden, fehérítő sampon, feketítő sampon, kondícionáló, illatosító, miabánat. Kiskutya hazakerült, szagos volt, mint egy virágcsokor, állagát tekintve pedig a plüss vattacukorhoz volt hasonlatos. Természetesen nem alhatott kint, mert nyilván esett is, ezért behoztuk. De hát akkor nyilván Scott sem maradhat kint, őt is behívtuk. Darabig pörögtek, mint a majom ...-án a stanecli (XDDD, ezt Orsitól plagizáltam, két napja ezen röhögök), aztán elhevertek, hogy ez tök uncsi. Scott az első adandó alkalommal megpattant, aztán éjszakára megint bejött. Nem nagyon tudta eldönteni, mire ez a cirkusz ezzel a bent tartózkodással.

1. nap. Szombat, Közép-Európa Kupa Gödöllőn

Mert nehogymár elteljen úgy egy szombat, hogy nem megyek Gödöllőre, ugye. Judit szerette volna benevezni a vadat erre a rendezvényre, én meg rendes vagyok, és hagytam. Meg utoljára még meg akartam nézni kiglancolva, úgyhogy én is vittem ki, meg ott is maradtam egész nap. Z sztrájkba lépett, azt mondta, egyszer már volt ilyenen, és én akkor megígértem, hogy többet nem kell neki, szóval más elfoglaltság után nézett. Ezzel nem tudtam vitatkozni, mert tényleg ezt mondtam. Különben sem értem, hogy férfiembernek mi lehet a jó ebben, nőként is meglehetősen megvisel egy-egy ilyen alkalom. Elhelyezkedtünk, kicsit beszélgettünk, aztán elkezdődtek a bírálatok. A szintén bordermániás River (Bordermania Dream Chaser) simán nyerte a fiatal kanok mezőnyét, a nyílt kanoknál pedig szintén a bordermániások vitték a prímet, Felicia gyönyörű kutyája, Milo (Bordermania Can't Pretend) CAC, Chilikiskutyám res.CAC, a bordermania E alom papája, Borderline Country O'Connor pedig harmadik. Mint azt megállapítottuk, ebbe a trióba tartozni is szép (főleg egy hobbi kutyának), itt már tökmindegy, ki hányadik lesz. Büszke vagyok a srácra, szépen mozgott, nem maciskodta el, és meg is lett az eredménye. És persze meseszép volt.

A további eredményektől már kevésbé voltunk elájulva, a bírónéni az open és champion kanok között úgy látszik, szimpátiát váltott, mert merőben más típusokat kezdett preferálni, mint addig. Csak úgy szórta a nagyon jókat, a szukáknál pedig még inkább kiütközött a fordulat. 

Nem tudom, említettem-e már, mennyire utálom a kiállításokat. A legképmutatóbb, legálságosabb dolog, amit valaha láttam, én magam azt hiszem, sosem csinálnám. Semmi nem számít, csak hogy a kutya "szép" legyen, szép legyen a szőre, és irreálisan sok, hogy tartja a farkát, a fülét, milyen színű a szeme, csánkok, felkarok, szögellések, elejek, hátuljak. Épp csak a kutya nem érdekel senkit. Főleg egy olyan kutyafajtánál ijesztő ez, amelyik cselekvésre termett. Ráadásul én a felvezetők jelentős százalékát úgy vágnám ki a ringből, hogy a lábuk nem érné a földet, ahogy a kutyáikkal bánnak, ordít róluk, hogy az eredményen kívül semmi nem számít, főleg a kutya nem. És ez persze a bírókat egyáltalán nem bántja, pont ugyanúgy tárgyakként kezelik őket, mint ezek a bizonyos felvezetők. Az kaszál, akinek a kutyája állni is képtelen egyedül, semmi free stand, csak az akasztás, az állaton látszik, hogy nem élvezi, meg az is, hogy semmit nem tanítottak neki, csak ott pakolgatják. Bár nyilván nem vagyok eléggé professzionális, és természetesen vannak kivételek, semmiképpen nem szeretnék általánosítani. 

Ezzel együtt elfogadom, hogy ez szükséges, sőt, jó társaságban egészen jó buli, jól elbeszélgettünk, meg elröhögcséltünk, találkoztunk olyanokkal, akiket régen láttunk, sőt, Skótinak még szuvenírt is vásároltam a Brit Fajtamentősök standjánál, egy tépőjátékot, aminek két nappal később nagy hasznát is vettük. 

Végülis egészen klassz kis nap volt, ropogósra sültünk a napon, jókat röhögtünk, néha meg jókat szörnyülködtünk, meg hát főleg együtt voltunk. Hazaértünk délután, és gyors szagtalanítás után mindketten eldőltünk, mint a zsák. Szegény kicsi Scott azt se tudta, hova legyen örömében, hogy mégis visszatértünk, erre nem foglalkozott vele senki. :D

2. nap, WDS, Hungexpo

De csak mert nem szeretem a kiállítást, és Z is volt már ilyenen, ezért nem jön... 

Az van, hogy úgy egyébként nekem ez a kutyakiállítás dolog kimaradt az életemből, mielőtt belekerültem ebbe a borderes örvénybe. Hiába imádtam a kutyákat mindig is, valahogy mindig inkább velük szerettem lenni, nem csak nézegetni őket. De azért egy világkiállítás, az mégiscsak világkiállítás, főleg, ha itt rendezik Magyarországon!! Szóval kimentünk megnézni a profikat, akik nagyon tudnak, akiknek a világ élvonalába tartozó kutyáik vannak, és persze szurkolni a többieknek, akik ma is felléptek a cirkuszban. Itt nem csak brit pásztorok voltak, hanem sok más fajta is, úgyhogy őket is megvizslattuk, Z kedvéért a komondorokat, ami tök érdekes volt, egészen máshogy vezetnek fel, mint amihez mi "szokva vagyunk". Az én kedvemért pedig a corgikat (annyira kéne egy corgi). Nézelődtünk, fényképeztünk, beszélgettünk, vásároltunk, és megettük az ország legkisebb, ámde minden bizonnyal legdrágább gyrosát, ami pont arra volt elég, hogy még éhesebbek legyünk. Érdekes volt, de azért nem fogunk rászokni, asszem. :D

A harmadik napot majd valamikor máskor írom le. To be continued...