Egyébiránt bejelenteni valóm is van, mert Chilivel harmadikok lettünk az országoson kezdőben. Vagy úgy is mondhatnám, hogy "Bordermania Aromo Amoroso, Chili Palmer a 2012-es országos terelőverseny kezdő osztályában dobogós, harmadik helyezést ért el". Ez persze már önmagában egy röhej, mert hát mindig van egy mihez képest. Hárman voltunk összesen az osztályban. :D De nem mondom, hogy utolsók lettünk, mert igen távol áll tőlem "a pohár félig üres" hozzáállás. Szóval harmadikok na. Azért ez nem szar. Országos harmadik. Még sosem voltam országos harmadik. Semmiben. (barátkozom a gondolattal, nnnnna. :D)
Szóval az úgy volt, hogy hiába játszottam el azt a pályát, amit már ugye n-edik alkalommal csinálunk végig, kiváló érzékkel sikerült a végén rossz oldalról megkerülnöm a startkarót. Hát, ezek mennek. Hogy ez ki szerint mennyit nyom a latba egy terelőversenyen, noshát ezen vitatkozhatnánk egy sort, magam is szívesen beszállnék, de ez nem erről szól. Chili a maga részéről hibátlant ment, az, hogy a felvezetőjének jobb- illetve bal kezére piros- illetve kék masnikat kell kötni, hogy ne kövessen el ilyen égbekiáltó hibákat, az már egy másik kérdés. Nekem az idei célom az volt, hogy egyáltalán ott legyünk, mindkettőnk életében először, és ottan voltunk, ez nem vitás. Pipa. A kutyával pedig roppantul elégedett vagyok. Ismét. Ez egy ilyen év, nem tudom, hogy ez a számunkra új típusú tréningnek, vagy annak köszönhető, hogy neki is befelé nő a feje lágya, de mindegy is. Úgy dolgozik, ahogy csak bír. Imádom!
Egyébként szívből gratulálok az összes osztály összes résztvevőjének, ami már megint vicces, és kb. csak azok értik, akik részt vettek. Klassz volt ez az évad, jövőre újrázunk! :-)
Nem volt szép időnk, hogy úgy mondjam, de ez végülis nem számított, mert tökjól éreztük magunkat Porteleken. Komplett kis szurkolótábor kísért, nagyon aranyosak voltak, hogy eljöttek megnézni minket a térdig érő köd, és a hideg ellenére. Köszönöm, hogy jöttetek, tényleg! :-)
Petráék megint kitettek magukért, csülkös körömpörkölt kategóriában kitűnő minősítéssel első helyet szereztek. Országosan. És ebben szerintem mind egyetértettünk! :D Abszolút feltette az i-re a pontot, ilyen kellene minden ilyen szép nap végére. Vagy közepére. Esetleg akár az elejére is.
A verseny után még tereltünk is kicsit, a nap is kisütött, nagyon klassz volt. Skóti terelős videója is akkor készült, nagyon- nagyon elégedett vagyok a kissráccal, igazi őstehetség, de mondjuk ezt is vártuk tőle. Na jó, én ennek kb. a felét (se) vártam tőle másodikra, dehát az én "szakirányú" ismereteim, lássuk be, hagynak némi kívánnivalót maguk után. Még...
És mivel ezt még nem osztottam meg veletek, most megteszem, hogy voltunk ám mi nézelődni az osztrák országoson is, háááááááát, nem ennyien voltak. Komplett népünnepély, grillsütéssel, igazi mosdóblokkal, szól a sramli, osztogatják a pálinkát, az emberek köszönnek egymásnak, meg az idegent (minket) is tutujgatják, szóval egészen hihetetlen. A sütis bódén már igazán meg sem lepődtünk. Nagyon kellemes jövőkép, remélem, hamarosan nálunk is lesz ilyen, ezzel a társasággal, akikkel a mostaniak is szoktak lenni. Messze vagyunk még, de ők egy igen kiváló példa arra, hogy ez nem egy elérhetetlen cél. Scott rokonsága szép eredményeket ért el a versenyen egyébként, de mindenki mást is öröm volt nézni. Sokat lehet tanulni ezekből a rendezvényekből, minden téren, de főleg terelésileg. Én azt hiszem, hogy ezt is, mint az életben szerintem minden mást, csak kellő alázattal lehet kezelni. Ha az ember úgy áll hozzá, hogy mindig van mit tanulnia, és nem hiszi azt, hogy már ő az, aki oktathat, meg aki minden tud, akkor lehet egyről a kettőre lépni. Menni kell, jó sokat nézni, aztán jó sokat csinálni. A jövő évre ezt tűztem ki. A megvalósítható célok tesznek boldoggá... :-)
