Edzsiliti

Az van, hogy engem kérem kényszerítettek. Fegyverrel, meg minden. És a Nóri volt az :D 

Az történt ugyanis, hogy a Cerberos Agility Team a téli időszakra egy csepeli csarnokba költözött edzeni, Nóri pedig szólt, hogy mehetnénk, ha lenne kedvünk. Én meg úgy gondoltam, hogy van, és hogy ha már van rá mód és lehetőség, akkor mi azt kihasználjuk, és meglátogatjuk őket, amilyen gyakran csak bírjuk. Egyszerre csak egy kutyát vihetek, részint, mert nagyon gyorsan fogynak a helyek, részint meg mert az én képességeimet is maximálisan meghaladná a két kutya. Hosszas gondolkodás után Skótit választottam, több okból is. Először is, mert annyira tetszett neki nyáron. Másodszor, és ez a legfontosabb, azért, mert neki kvázi nem volt önálló gyerekkora. Azaz neki kevés önálló foglalkozás jutott, többnyire mindenhová Chilivel megy, ezért elég kis önállótlan bizonyos helyzetekben. Ez pedig egy remek lehetőség arra, hogy a nagy és okos bátyja nélkül menjen közösségbe, meg még csinálnia is kelljen valamit. Szóval Skóti kutya agilityzni jár. Chilivel meg cserébe kettesben járunk futni, ő meg ennek örül, és boldog tőle. És Skóti kutya ügyes. És gyors, mint a szél. Egy baja van csak, hogy én nagyon feltartom, és összezavarom, de ő ezt nem bánja, lelkes, édes és tökéletesen őrült, mint általában. Nagyon élvezzük, most mit is szépítsem. Anita igazán nagyon jó edző szerintem. Úgy edző, ahogy egy edzőt én bármilyen sportban elképzelek. Anélkül tud motiválni, hogy közben össze- vissza nyünyükézne minket, és azt is tudom, hogy mit rontok el, mert megmondja. És ez nekem jó. 

Az edzéseket Z is élvezi (legalábbis azt hiszem), mert nehezített körülmények között próbálgathatja az új játékát, ami szerinte fényképezőgép, szerintem viszont mozsárágyú. Szerintem nekem van igazam, a súlya és a mérete is ezt támasztja alá. Fény az viszont nem nagyon van, így van legalább kihívás is. :D

Mondhatni nem vagyok nagyon ügyes, de azért a végén látszik, hogy mire lenne képes az állat, ha én nem tartanám fel... :D 

Novemberi terelés - megkésett beszámoló

November végén előre megfontolt szándékkal levonultunk Portelekre, egy hosszú hétvégére terelni. Nyáron az ilyesmit terelőtábornak szoktuk hívni, de most késő ősz volt, ezért inkább forraltborozásnak hívtuk. Tartottuk is magunkat ehhez a végsőkig, és számomra valami felfoghatatlan mennyiségű bort forraltunk meg, és fogyasztottuk el a három nap alatt hatan. Ennek fényében alakult a hangulat is, még Z is kártyázott velünk este, ami nagy szó :D 

Jutkáéknál még sosem aludtunk úgy, hogy nem a saját sátrunk volt a fejünk fölött, de így is minden szuper volt, nagyon jókat aludtunk a jó meleg padláson. 

Ami a dolog terelés részét illeti, ismét csak nagyon elégedett voltam a fiúkkal. Skótiban érzek némi bizonytalanságot időnként, de ezen nem vagyok meglepve, másfél éves, nála most jön majd a vízválasztó, én minden esetre kíváncsian várom, mi és hogyan fog alakulni vele a birkáknál. Chili hozta a szokásos formáját, ő már nemigen változik, már ami a terelési stílusát illeti. Amúgy erősen megváltozott, mert a szokásos tél eleji vedlésével úgy belehúzott, hogy pillanatnyilag egy alomnevelés után lévő szukára hasonlít kísértetiesen. És tartok tőle, hogy még nincs vége... Valószínűleg az ivartalanítás hatására vedlett le ilyen extrém módon (magához képest), de azért remélem, hogy ebből visszaszed valamennyit, mert így nem csinos. Csak emlékeztetőül, Chili az első képen júliusban (nyári bunda), a másodikon most a táborban (téli bunda).

Lassan eléri kopaszságban Scottyt... :S

Néhány kép még. Scott mozgásába, meg az egész, birkáknál tanusított viselkedésébe szerelmes vagyok. Konkrétan. :-)

Őőőőőrültek <3

Vasárnapra kicsit elromlott az idő. Csepergett... (sokkal szarabbul néz ki, mint amilyen volt ám) Skóti és Nessieke azért kitartóan dolgoztak. 

Megint futósos

Megígérem, hogy nem leszünk futóblog. Megígérem. Csak az elmúlt néhány napban megint megtaláltak páran ezügyben, hogy milyen klassz, meg de jó nekem, meg milyen ügyes vagyok, bezzeg ők, mert ők nem, mert az nehéz, és különben is, stb...

Szóval hozok némi motivációt Nekik, a Hitetleneknek, akiknek legnagyobb bajuk nem a térdük, nem az idejük, nem az időjárás vagy a hőmérséklet, hanem saját maguk, és az ő saját magukba vetett hitüknek tökéletes hiánya. :-)

Na szóval, hogy én miért? Mert jó. Mert klassz. Mert kikapcsol. Mert szép. 

Itt 

Ilyeneket lehet látni, ha az ember körülnéz

Running team :-)

Örülünk :D

Lehet osztán zenét is hallgatni, ha az embernek éppen olyanja van. Én pl. mostanában ilyet is:

                                     

Nem állítom, hogy kimondottan az a futós típusú muzsika, de pl. ma reggel az őszi napsütésben sárgálló levelek között valami egészen fergeteges hangulatot bírt csinálni :D

És ha még ez sem elég, hát olvassatok el néhány ilyet. Aztán mondjátok, nem megy...

http://www.futasvelem.blogspot.hu/2013/11/az-en-tortenetem-tulsulyos-oromok.html

Őszi menekülés

Igen. Csomó mindent lehet csinálni. Lehet például futni. Csodás fények vannak, csodás illatok, valamint csak én, meg a méterek, a kutyák, esetleg a muzsika. Szeretem az őszt. Nem tudom, miért utálják a legtöbben, szerintem egyáltalán nem valaminek a vége, hanem valaminek az eleje. De ha úgy tekintünk rá, hogy ez a vége, akkor is igazi finálé. Minden színes, látványos, illatos, és gyönyörű. A természet még utoljára mindent belead, megmutatja, mit tud, mi pedig csak ámulunk, hogy honnan ez a sok gyönyörűség. Aztán mikor kitombolta magát, megpihen. Ezt nevezzük télnek. Jó, elismerem, néha vizes. De hát nyáron meg meleg van, télen meg hideg, aki nem tud megbirkózni a ténnyel, hogy időjárási körülmények márpedig vannak, az költözzön valami másik bolygóra. 

Szóval a futásban az a csodálatos, hogy magam vagyok magammal, ami egyébként ritkán esik meg. És vannak az ember életében időszakok, amikor az egyetlen megoldás, ha sokat van magában. Nekem legalábbis időnként úgy kell a magány, mint egy falat kenyér. A kutyák nem számítanak, mert ők egyszerűen csak szeretnek velem lenni, nem akarnak tőlem semmit, legfeljebb labdát, és ezt - lássuk be - a legtöbb emberről nem lehet elmondani.

Ezért most sokat szaladgálok. Kertvárosban, erdőben főleg, vasárnap pedig, amíg Z-nek dolga akadt a hajó körül, Földváron futottunk a fiúkkal egy igazán csodálatos 5 km-t. Komolyan, annyira jó volt, hogy majdnem semmire nem cserélném el. Scott hámban futott bekötve előttem, Chili pedig mögöttem, és esküszöm, úgy viselkedett, mint egy ultimate city dog, nem kolbászolt a bringások elé, nem ment sehova, szépen kocogott mögöttem. Aztán persze, mikor kiértünk a parti sétányra, elengedtem mindkettőt, volt is nagy ereszd el a hajamat, Scott kétszázzal rontott be a kacsák és hattyúk közé, és nyilván mindenképpen úsznia kellett, nem is értem, hogy nem fagy be a segge már ilyenkor. A hattyúról egyébként szerintem meg van győződve, hogy az valami tollas birka, mert egyfolytában terelné őket, amit persze ők rendkívül zokon vesznek. Mindig nagyon jókat mulatok rajtuk. Chili meg mint valami eton-i úri fiú, nézi a partról, hogy ez mit őrjöng itt össze, de ilyenkor már csak bokáig megy bele. Mondjuk az ő szőrével nem is bánom, hogy már nem úszkál, nem tudom, meddig száradna...  Röviden az itt a lényeg, azt hiszem, hogy megint bebizonyosodott, hogy a szabad levegő, a testmozgás, és két ilyen jó barát jobb bármilyen kedélyjavítónál. :-)

Ilyen csodálatosan szép volt a platánsor. Meg a fiúk. <3 (jó, tudom, gáz a kép, de csak telefon volt nálam, és próbálgattam az új Nike App-ot :D )

És némi zeneajánló. Mostanában többek között ezzel szaladok, ha nem a srácokkal.

Kitten

2013. július 30., kedd... Nem mondhatni, hogy széjjel szaggattam az istrángot mostanában... :D 

Gondolkozom, hogy fogjak-e bele a hiánypótlásba, vagy csak kapjam fel a fonalat és folytassam, de asszem teljesen felesleges a múltba tekingetni. Valahogy most amúgy is olyan előre menekülős időszakomat élem, azt hiszem ennek köszönhető, hogy kétszer annyit futok, mint szoktam. Bevallom, időnként az állatok nélkül, csak itt a környező utcákban. Kutyátlan program, basszus, ilyen is előfordul.

Egyik legnagyobb változás az elmúlt néhány hónapban, hogy belibbent az életünkbe a Talált Macska (továbbiakban Tmacska), és esze ágában nincs tovalibbenni. A fene, aki megette, pedig senkit nem tudnék mutatni itthon, akiben akár csak a kiscicák halvány gondolata is felmerült volna. De hát nem volt mit tenni, ott gubbasztott az úttest közepén, kicsi volt, és vak (azt hittem), én meg egy csokinyúl vagyok... Egyszóval a büdös kis koszfészket hazahoztam, hogy majd lesz neki gazdája, de hát egy negyedszemű kismacska nem kell a kutyának sem, úgyhogy nagyon úgy néz ki, rajtunk maradt. Csórikámnak még egy tisztességes neve sincs, Cicának szólítjuk, ha szólítani kell, annyira reménykedünk benne, hogy valaki magával viszi, és megkereszteli annak rendje és módja szerint. Minden esetre szerencsés csillagzat alatt született a kis genyó, mert még az állatorvos sem volt hajlandó pénzt elfogadni a kezeléséért, valamint olyan rossz, mint hét ördög, és ennek ellenére sem nem csapta még agyon egyikünk sem, valamint a kutyák sem ették meg, bár minden okuk meg lett volna rá, mert minden gátlás nélkül szaladgál velük mindenhova, és simán le is pofozza bármelyiket. Egy szerencséje van, hogy rettentő cuki :-)))

Szóval megmacskásodtunk. A fiúk még őt is szeretik, nem is értem, honnan jöttek ezek, meg az ő óriási pacifizmusuk, még Horatio sem bántja (sőt...), pedig a kandúr macskák híresen nem kedvelik a cicákat. Mondjuk kedvelni speciel ő sem kedveli, de megölni sem akarja, teljes rejtély. :D

Nagyon cuki. Amúgy :-)

Amúgy meg volt terelőtábor, Chili bogyótlanodott, mert itt volt az ideje pont, és végre ősz van, nincsen hatvan fok, szóval egy csomó mindent lehet csinálni. 

Scotty és az Istennek Csapása játszanak <3

Tréning

Próbálom összeszedni magam egy kicsit, nem állítom, hogy nagyon jól megy, de igyekszem. Mert történnek ám dolgok, csak nem nagyon van időm kiírni magamból. Múlt hét végén, sőt, inkább lassan két hete Kerstinnél voltunk két napos tréningen, most épp Petráékkal ( http://from-camillands.atw.hu/ ), és Dóriékkal, valamint az aussiekkal. Mivel én sajnos szokás szerint robotoltam pénteken estig, mi csak szombaton reggel tudtunk elindulni. Na jó. Hajnalban. Annyira nem voltam fitt, mint kellett volna, de kb. mire a határra értünk, összevakartam magam a romjaimról.

A délelőtt tereléssel telt, nyilván, ebéd magasságában pedig engedélyeztünk magunknak egy két órás pihenőt, elfoglaltuk a szállást, mindenki kinyúlt egy kicsit, hogy aztán délután újult erővel folytathassuk a birkázást. Délelőtt Scott nem brillírozott, mert a hülye fejemmel kivettem a kocsiból, és hagytam bandázni a többiekkel az ötven fokban, és ez eléggé lenyomta a lelkesedését. Igyekezett minél több időt tölteni a karámban található utánfutó alatt, onnan próbálta az Erő segítségével irányítani a barikat, nyilván inkább kevesebb, mint több sikerrel. El is tettem inkább pihenni, láthatóan tök felesleges lett volna tovább szekírozni. Délután Kerstinék nagyobbik területén bebálázták a lucernát, már ott is tudtunk gyakorolni. A fiúk nagyon ügyesek voltak, Chili rájött végre, hogy mit is szeretnénk tőle hajtás címén. Szegénykém az elmúlt három évben kizárólag azt a leosztást látta, hogy gazdi - birka - kutya, fogalma nem volt, mit akarunk tőle, mikor azt kérjük hajtson, nade elfelé. Nyilván új vezényszóra kellett építeni a dolgot, de még így is rettentő nyögvenyelősen indult a dolog. Végül persze azért csak leesett neki. Ebből is látszik, milyen nehéz évek kemény munkájával elrontott dolgokat utólag korrigálni... Petra és Béta nagyon ügyesek voltak, tetszik nekem az a kutya, szépen dolgozik, és mutatós kis ebzet. Csináltam róluk sok-sok videót, Petra honlapján, illetve Facebook oldalán megtekinthető. Este egy igen kellemes vacsorát költöttünk el, részben kutyástul a helyi kis étteremben, majd rövid társadalmi érintkezés után (avagy kókadozva üldögéltünk a szálláson a kerti asztalnál vagy egy órát, és próbáltunk értelmes, felnőtt emberekhez hasonlóan beszélgetni) fejjel ájultunk az ágyba.

Másnap indokolatlanul korán keltünk, de nagyon meleg volt, muszáj volt időben kezdeni. Scottyval mocorogtam egy kicsit a nagy területen a jurákkal, és mondhatni a kutya nem örvendett különösebben a lehetőségnek, hogy itt kell kísérgesse ezeket a lassú, nagydarab dögöket. (nyilván mindig van egy mihez képest, ugye...) Délután ezért kaptunk néhány aranyos kis kamerunit, hogy lássuk, mit szól ahhoz, ha a birka a kutya puszta jelenlététől kirohan a világból. Hát, most mit is mondhatnék, örült. :D Teljesen kivirult, dolgozott, mint a gép, nem sajnálta az íveket sem. És úgy hajt, mint egy álom, imádom. Egyértelműen látszik rajta, hogy teljesen máshogy volt képezve, mint Chili, és hogy ennek mennyivel több értelme van így. Nem megoldandó feladatként kezeli a munkát, nem utasításokra vár állandóan, hanem kezeli az éppen adott helyzetet, ha nem kap más utasítást, de ahogy elhangzik a parancs, gond nélkül végrehajtja, nem kell győzködni, vagy fegyelmezni. És úgy gondolom, ennek csak így van értelme egy border collie-nál. Bennem okoz némi ellentmondást az, hogy az egyiket így, a másikat meg úgy kell kezelnem, de nagyon igyekszem alkalmazkodni mindkettőjükhöz.

A hétvége lezárásaképpen megvendégeltek minket egy kis grillparti keretein belül, a házi kolbász minden elképzelésemet felülmúlta, csodálatos volt, csípős, húsos, szaftos, és kellemesen pirult. Kicsit sem hiányoltam a húsz kiló fűszerpaprikát, amit mifelénk a kolbászba szoktak szórni. Az ebéd után haza indultunk, mindenkinek jelenése volt másnap, és nagyon meleg volt. Hazafelé a Fertő-tó mellett mentünk, az egyik kis faluban csodálatos sárgabarackot és cseresznyét vettünk, csak javasolni tudom, hogy ha arra jártok, mindenképp álljatok meg valamelyik kis út menti árusnál, mert hibátlan és főleg helyi gyümölcsöket árulnak, normális áron.

Egy szó, mint száz, megint nagyon jól éreztük magunkat Ausztriában, remélem, hogy a többiek is. Ismét nagyon sokat tanultunk, a fiúk pedig nagyot fejlődtek, az én szememben legalábbis mindenképp. 

Tépem a hajam :D

Egy boldog ausztrál, Füge

Jönnek

Skóti mozizik

Itt meg elhajt

Tricolor állatok :D

Az urak dolgozni indulnak

Aki só, az kérem a birkák mellett is só :-)

Skóti és a turbobirkák

Nyaralás

Eljön a pillanat, amikor az egyszeri kutyásnak el kell döntenie, hogyan kívánja tölteni a nyaralását adott évben. Kutyák nélkül, nyugalomban, strandolva, akkor kelve, mikor jólesik, puccos étteremben vacsorázva, vagy viszed a kutyákat is, ezzel már a szálláskeresést is egyfajta kalanddá teszed, hajnalban kelsz pisiltetni, az odautazás időtartamát az indulás pillanatában a duplájára növeled, strandon olvasás helyett kirándulni mész, és pontosan ugyanúgy takarítasz meg főzöl, csak nem otthon, hanem valahol idegenben. Természetesen mi ez utóbbi mellett döntöttünk, mert hát kaland az élet, ugye. :D

Oké, a helyzet nyilván nem ilyen drámai, mint ahogy leírtam, főleg, ha az ember nem itthon kívánja tölteni a szabadságát, hanem külföldön. Mert hát felvilágosult, értelmes országokban a kutya nem a kert láncra kötött berendezési tárgya, hanem társ, aki mehet a gazdival a szállástól kezdve az éttermen keresztül bárhova. Talán az unokáim megérik, hogy majd a saját kutyáikat bevihetik Pesten egy mekibe, de erre azért nem vennék mérget. Mesélni legalábbis nem mesélek majd nekik ilyesmiről, nehogy azt gondolják, a nagyi sci-fi rajongó, vagy bolond. Mi valamikor március táján kezdtünk ezen gondolkodni, hogy akkor hogyan és merre induljunk, hosszas kínlódás után a Garda tónál maradtunk. Kutyával utazáshoz első sorban kempingeket kezdtem keresgélni, de olyan horror árakkal találkoztam, hogy a végén már gyakorlatilag mindegy volt, csak vihessük a kutyát, és olcsóbb legyen, mint a kemping, ahol 10 eurót akartak leakasztani rólunk kutyánként és naponként. Ebben az összegben nem tudom, mi foglaltatik konkrétan, remélhetőleg legalább naponta egy talpmasszázs, mert ha nem, elképzelni sem tudom, hogy milyen szolgáltatást nyújtanak ennyiért egy kutyának... Végül találtam egy apartmant, igaz, hogy 10 km-re a tótól, de felébe került, mint a tóparti kemping, és hát ugye konyha, fürdőszoba, és rendes ágy, nem 10 négyzetméter földterület, meg egy konnektor. A kutyáért pedig hetente kértek 10 eurót, nem naponta. Nem mindegy. Kicsit mondjuk aggódtunk, mert az olaszok szeretnek trükközni a szállással, de ez nem volt trükk. Gyönyörű volt, tiszta és olyan csend volt, amilyen otthon sosem lesz. A legnagyobb zajforrás az volt, mikor este behajtották a teheneket valahol a völgyben, és kolompolt a kolompjuk. Úti beszámolót nem írok, mert leginkább rengeteget aludtunk, sokat kirándultunk, az ebek pedig minden nap úsztak valami vízben. 

Ha esetleg valaki kutyás nyaraláson törné a fejét, az alábbi linkeken találhat célpontokat:

Én itt találtam azt, ahol mi voltunk: http://www.holiday-home.org/hu/?gclid=CKiTrMWTw7gCFRMPtAod0DQAfA

Utazás kutyával a Facebook-on: https://www.facebook.com/pages/Utazzkutyaddalhu-Travelwithyourdoghu-Reisemitdeinemhundhu/376047239078415?fref=ts

http://www.utazzkutyaddal.hu/

És néhány kép, a teljesség igénye nélkül :-)

Hazafelé pedig Jesolo-ban is megálltunk, fürödni egyet a sós vízben is :-)