Scott és testvérei első szülinapját megünneplendő Kerstin meghívott minket egy alomtalival egybekötött Marion Fuchs tréningre, melyen természetesen örömmel részt vettünk. Az érdekesen alakuló tavaszt még nem hevertük ki egészen, de arra azért mégsem voltunk felkészülve, hogy április első vasárnapján hó, és erőteljes mínuszok lesznek itt a szomszédban. Reggel (na jó, hajnalban) még győzködtem Z-t, hogy nem kell nekem a vastag kabát, mi a fenének cipeljük, úgyis melegünk lesz (a marha!!!), de rábeszélt, hogy a kocsi elbírja, vigyük el inkább, nehogy fázzak. Hát, hogy mást ne mondjak, még a meleg gatyát is elvihettem volna, meg a szőrös bakancsot, mert egészen konkrétan a seggem majd befagyott egész nap, asszem Chili volt az egyetlen közülünk, aki nem fázott, merthogy rajta mostanra már fent van a téli bundi, mondhatni kiállítási minőségű szőrben van az állat. Azt hiszem, ezen a napon több, mint indokolt volt, hogy felöltözködött. Legalább egyszer az életben volt értelme, hogy ő fordítva vedlik... :D
 |
| Csiláj és az ő szőrei |
A tréning szuper volt! Tanultam megint egy csomó mindent, amit felsorolni is hosszú lenne, nemhogy kifejteni, de mind a többieket nézni, mind részt venni benne hatalmas élmény volt, és rendkívül tanulságos. Mindig rájövök, hogy egyáltalán nem a kutya készülékében van a "baj", hanem az enyémben. Meg arra, hogy mennyit kell még tanulnom. És örülök, hogy van kitől. Végre. Reszelgettünk a kifutáson, és Scott távolságán, láttam megint néhány működőképes elgondolást, amit nem lenne baj, ha nem felejtenék el a következő alkalomig.
Mivel Z lába még mindig lábadozik a januári birkabaleset óta, egyedül tereltem mindkét kutyával egész nap, nem kicsit fáradtam el délutánra. Ráadásul engem is fellöktek, úgyhogy térdileg pillanatnyilag én sem vagyok a toppon. De azért nem olyan nagy a baj, ami néhány hét alatt nem gyógyul meg magától.
 |
| Birkafigyelős fej |
 |
| Csöppet kezd elfáradni. Ami azt jelenti, hogy én már alig éltem. |
 |
| "Tessék. Most mi a baj ezzel a kifutással? Semmi." :D |
 |
| Chili feltörli a karámot |
A tesók állati helyesek. Jamie olyan kis pici, lányos, meg kell zabálni, Zoom viszont olyan igazi nő típus, és nem is látszik rajta, milyen megpróbáltatásokon ment keresztül nemrég. Mindketten nagyon ügyesek voltak, Jamie nagyon kis fegyelmezett, Zoom inkább olyasmi munkastílussal rendelkezik, mint az öccse, hogy ha picit nem figyelnek rá, akkor majd ő azt jobban tudja. Viszont mindhárman rendkívül ösztönerősek, de jól kontrollálhatók.
 |
| Zoom munkában |
 |
És elmélkedésben :-)
|
 |
| Jamie munkában |
Számomra a nap fénypontja volt, hogy találkoztunk végre élőben Sid papával, aki miatt ugye én Scotty-t egyáltalán akartam. És azt kell mondjam, hogy nem csalódtam, sőt. Hihetetlen gyönyörű, kedves és jó természetű, még Chili folyamatos köcsögölését sem vette fel, pedig ő mostanában eléggé rossz passzban van szegénykém, és állandóan kikezd mindenféle kanokkal. Bárkivel, aki szembe jön, ha egész pontosan akarok fogalmazni. De Sid-et még a nyílt színi provokáció sem érdekelte, csak jött- ment, simiztette magát, meg cukiskodott. És emellett pontosan olyan kiállása van, amilyet én egy border kantól elvárok. Semmi túlzás, mindenből épp elég. Épp elég csont, épp elég szőr (jó, abból talán pöppet sok is, vonalához képest :D ), elegáns megjelenés, határozott, de nem agresszív fellépés. Szóval ismét bebizonyosodott, hogy Scott kiválasztása jó döntés volt. Vagy legalábbis innentől már csak rajtam múlik, ha valami nem olyan lesz, mint szeretném, mert rosszat nem örökölhetett senkitől. És meg kellett állapítsuk, hogy igen, ez egy rendkívül homogén alom lett, ami erősen örökölte a papa vonásait.:D
 |
| Akersborg Sid <3 |
 |
| Kedélyes apa-fia pisilés :D |
 |
| Barátozunk |
 |
Az évszázad legboldogtalanabb családi képe asszem
|
