Boldog szülinap

Chili és a Bordermania A alom csütörtökön négy éves lett. Csirkenyakas "tortát" kapott, amin a gyertyákat négy csirkelábbal helyettesítettük, de erről nem mutatok fényképet, mert annyira összeomlott attól a ténytől, hogy nem eheti meg azonnal, hogy minden képen úgy néz ki, mintha legalábbis agyonvertük volna előtte :D

Tegnap pedig megtartottuk az alom szülinapi buliját. Jó, igen, tudom, a helyzet súlyos. 

- Hol voltál szombat este?

- A kutyám szülinapi buliján. XDD

A partin négy tesó és a mami volt az ünnepelt, név szerint Madlen, Monty, Indy, Chili és Rozika, valamint az ő barátaik és üzletfeleik, meghívott vendégként pedig Csilla és Joker. Természetesen halálra zabáltuk magunkat, köszönhetően annak, hogy megint mindent főztünk, ami eszünkbe jutott, és ez persze jócskán meghaladta a befogadóképességünket. Valahogy mindig ez a vége, hogy pihegve gubbasztunk szanaszét a házban, és fél szavakkal kommunikálunk, mert a fejünket sem tudjuk rendesen felemelni. A menü egyébként teriyaki csirke volt, párolt zöldséggel és jázmin rizzsel, zöldségropogós (köznapi nevén répatócsni :D ), valamint tiramisu. Éva a kutyáknak csirkezúzás pulykamájtortát sütött, annak is meglehetős sikere volt. 

Múlt héten még arról beszéltünk, hogy elmegyünk sétálni, aztán ahogy közeledett az időpont, egyre rövidült az elméleti táv, végül, nem ragozom tovább, hosszas nyűglődés után levonultunk a kert végébe, és csináltunk néhány kültéri képet, merthogy lustaság fél egészség ugye, a kutyák úgyis jól elvoltak egymással kint, meg meg jól elvoltunk egymással bent, most minek pörögjünk a semmin. :D

Végül, ebéd után csak nekiálltunk felköszönteni az ünnepelteket, persze a többiek nemtetszésüknek adtak hangot, hogy most ők öten mirefel jöhetnek be, nekik meg miért kell kint maradni. Komolyan nem fogják fel ezek a születésnap jelentőségét...

Száz szónak is egy a vége, nagyon jól éreztük magunkat együtt megint. Boldog szülinapot, csilipálmer, és a többiek! :-)

Móric lokalizálta a tortát

Special guest star, Áron :-)

"Hallod, mit mondtak, meddig kell itt ülnünk?"

Tesók

Előkészületek

Kirándulós kép :D

Még ez a Scott egy igazi partyarc... :D

Gyakorlunk, gyakorlunk

Tegnap már megint terelni voltunk, mert az jó nekünk. Judittal a következőket rendeltük szombatra: 3 centi friss hó, kellemes mínusz pár fok, napsütés. És mivel mi rendkívül szépen tudunk kérni, meg is kaptuk, ami jár. Az időjósok mindenféle borzalmakat ígértek, az elmúlt néhány napban ugyanis csúnya ítéletidő volt a Dunántúlon, és hétvégére ezt prognosztizálták a középső országrészre is, de végül csak az a bizonyos 3 cm esett, hogy nekünk jó legyen. Hát, kérjetek, és megadatik, na... :-)

Először sajnos nem túl jó falkát válogattunk magunknak, édesek voltak, jöttek utánunk, mint kiskutyák, egyem is meg a kis szívüket, nagyon cukik, de ezzel nem sokra mentünk, ezt be kell látni. Ekkor videóztunk egy kicsit, de sajnos Chiliről megint nem lett, pedig már annyira klasszul haladunk a kifutással, hogy még. Legközelebb ígérem, hogy csak róla lesz. Scottyról viszont csináltunk kettőt is. Az egyiken impozánsan birkát sétáltatunk, ez nem is különösebben érdekes, bár az azért látszik rajta, hogy egy picit sikerült a fiút kijjebb tolni a bariktól, kezd rájönni, hogy egyrészt széjjelvágom, ha közelebb jön, másrészt meg hogy megy az onnan is, ha elég csúnyán néz. És hát... elég csúnyán néz, na. :D

Aztán falkát cseréltünk, tudományosan kiválogattuk a Fekete Ördögök SE képviselőit, akik ennek megfelelően is viselkedtek. Z sajnos szenvedett egy kisebb balesetet is, úgyhogy a továbbiakban nem készült videót, kivéve ezt az egyet. A videó elején döbbenetes káosz volt látható, hiába, hát én is amatőr vagyok, az eb meg még fiatal és gyakorlatlan, szóval kicsit sok volt nekünk ez a meló. A birkák szétszaladtak, négyet összeszedett, egy viszont leszakadt, amiért visszament, és azután ez bírt történni

http://www.youtube.com/watch?v=i0tZ9mXoyys&feature=youtu.be

Jó, hát nem oldotta meg egyedül, de nem is kell még neki. Viszont nem hátrált meg, nem adta fel, és ez tetszik. A birkának meg üzenem, hogy majd beszéljük ezt még át egy fél év múlva... :-)

Egyébként ezután eltettem a srácot pihenni, és mikor kicsit fáradtabbak lettek a feketék, bementünk megint, és nagyon szépen dolgozott velük. Ismét nagyon elégedett voltam, mindkét kutyával. Chili tényleg gyönyörűen fejlődik, öröm nézni, nekem legalábbis szereti a szemem, amit csinál. Neki nem jelentettek problémát a feketék sem, mondjuk tény, hogy vele nem is mertek szórakozni. Van mögötte három év rutin, hiába, meg ő amúgy is kemény csávó, kis korában sem hagyta, hogy más legyen, mint amit ő akar, és megvannak a módszerei, hogy úgy mondjam. Erről meg aztán igazán nem ő tehetett. Látszik is, hogy meglepődött, mi a csudát művelek :D

Fotó: Novák Judit

Tereltünk

Tegnap terelni voltunk Petráéknál, szűk körben, csak Judit az övéivel, és mi. Egészen hihetetlen módon valami gyönyörű időnk volt, egészen március- szerű, sütött a napocska, jöttek- mentek a felhők, döbbenetes fények voltak, szóval álomszerű körülményeink voltak. Délután aztán beköszöntött a január, elkezdett fújni a szél, és emlékeztetett minket, hogy ne éljük bele magunkat nagyon ebbe a tavasz dologba. De tényleg csodálatos volt minden. 

Chilivel főleg kifutást gyakoroltunk, ez nekem nagy mumusom, mert hát az eddigi módszerrel, hogy úgy mondjam nem voltunk valami hatékonyak. Illetve úgy is mondhatnám, hogy szarra se mentünk, és az elmúlt fél évben mást se csináltunk, mint az eddig belerakott rossz szokásokat próbáltam kiszedni szegénykémből. Kerstin és Ági módszerével azonban számomra meglepően sokat fejlődünk mindketten, a kutya egészen higgadt, és összeszedett, meg persze én is nagyon igyekszem nem össze- vissza utasításokat ordibálni a pusztába, meg odafigyelni, hogy a testjeleim összhangban legyenek a mondandómmal, így segíteni a kutyát, hogy ne zavarodjon bele a projektbe. 

Mostanra sokkal messzebbről merem küldeni, mint eddig bármikor, és bár persze nem tökéletes a dolog, mert még mindig hajlamos lecsapni a végét, én mégis nagyon örülök, mert már legalább a megfelelő íven indul el, és majdnem teljesen megszűnt a "lendületből bebombázok közibük, és morogva szétzavarom őket" jelenség, aminek a végén boldogan összeszedi a szétszaladt jószágot, és behozza őket, mintha ezt kvázi így kéne csinálni. Amikor fárad, még mindig előadja ezt a műsorszámot, de már pontosan tudja, hogy ez hülyeség, meg azt is, hogy nem fogok örülni. Hajtásban nagyon összeszedett, és nyugodt, de hát ezt már annyit gyakorolta, hogy az lenne a fura, ha nem menne... Időnként kicsit tol, főleg a totál automata birkákon, de ezt a szitut is igyekszünk kiküszöbölni. Sajnos nem mindig sikerül. Alapvetően nagyon elégedett voltam vele tegnap, mert a kisebb bakik ellenére szépen dolgozott. Kivéve, mikor konkrétan süketnek tettette magát, én meg bemagyaráztam magamnak, hogy nem hallja amit mondok (lúzer...), mert nagyon fúj a szél. Hála istennek, Juditnak már nem tudtam ezt bemagyarázni, és fel is hívta a figyelmemet, hogy ha ő hall, akkor Chili is hall. Némi fenyegető fellépés hatására természetesen varázslatos módon kitisztult a hallása... :D

Novák Judit belső kamerás, sheep-wiew felvétele :D

Behozás

Scott szintén nagyon ügyes volt. Persze őt még nem izélgetjük mindenféle ilyen dolgokkal, én részemről egyszerűen csak csodálom, amit csinál. Nekem egészen megdöbbentő, amit művel. Teljesen jól kontrollálható, nem gőzöl be, nem agyatlankodik, figyel, koncentrál, és dolgozik. Tegnap fordult elő először, hogy szabad területen gyakoroltunk, és én tartottam tőle egy cseppecskét, hogy nem fogjuk tudni megtartani a birkákat, ezért megkértem Petrát, hogy jöjjön ki Bétával, a biztonság kedvéért, de feleslegesen aggódtam, mert bár egyszer megindultak hazafelé, az én "kiskutyám" hibátlanul megoldotta a feladatot, és visszahozta őket. Jó, tudom, ez a szakmája, de akkor is. Emlékszem, Chilinél pont ekkora flash-eim voltak, hogy de honnan tudja ezeket, honnan tudja. Meg persze nem bírok szabadulni a gondolattól, hogy ő még csak egy kutyakölyök. Pedig... :-)

Olyan mozgása van, hogy sírva fakadok... 

Az íveket kicsit szűken veszi. Na jó, nem kicsit, de legalább van min dolgozni. Kijjebb toljuk! :D

Najó... :-)

Na jó. Mivel Lilia tökre elültette bennem a lelkifurit, be kell ismerjem, hogy azért az így, ebben a formában nem igaz, hogy nem történik semmi. :DD

Mert persze tökjókat sétálunk együtt, amiket az ebek rettentően élveznek. És ezekről az alkalmakról tényleg illik megemlékezni, ha másért nem, hát azért mindenképpen, mert remekjó képeket készítünk közben a csudaszép állatokról, és dilis anyukához hasonlatosan ezeket persze mindenkinek meg akarom mutatni. Fájdalom, hogy a valódi világban ez oly keveseket érdekel... :D

Szóval december közepe táján voltunk a Pilisen, mert akkor esett ezen a télen az egyetlen értékelhető hómennyiség. Scott akkor látott ilyet először, hát eleinte nem csapkodta magát a földhöz az örömtől, de aztán persze belejött.

Chili persze szokás szerint nagyon élte a bulit. Ő ezt imádja. Aztán persze kidőltek. :D 

Az évet pedig, remélem hagyományosnak mondhatóan, szilveszteri túrával zártuk, ezúttal a Kétágú- hegyen voltunk, Kesztölc mellett. Nyilván a magasabbik ágán. Felfelé majdnem meghaltunk, de a látvány - szokás szerint - mindenért kárpótolt.

BUÉK!

Az utóbbi hetekben sajnos nemigen történt velünk semmi említésre méltó, nem is volt nagyon miről írnom. Scott komoly harcok árán megtanult pacsit adni, aminek nagyon örültünk, de azért lássuk be, ez nem egy nagy fegyvertény.
Egyik méhcsaládunkat sajnos elvitte az atka, de a többiek köszönik, jól vannak, reméljük, ez tavaszig így is marad, és újult erővel tudnak hozzáfogni a hasonló produktumok előállításához:

Addig is viszont, amíg nem történik végre valami említésre méltó az örökös vizsgázáson kívül,