Babézia... :-(

Hát... eljött ez a pillanat is. Scott első babéziája. Természetesen nagyon remélem, hogy az utolsó is, de azért nem lóg bilibe a kezem. 

Mikor Chili kapta meg, kb. ugyanennyi idős volt, sokkal később vettük észre. Kinti kutyánál kicsit nehezebb vizeletet vizsgálgatni, mint egy bentinél, akinek minden pisilésénél jelen van az ember, de mostmár sajnos ebben is rutint szereztünk. Meg lettem volna ilyenfajta tapasztalat nélkül is, ami azt illeti. Az imizol után látványosan javult, mondjuk ő infúziót is kapott, de tényleg nagyon hamar jobban lett.

Szóval a helyzet az, hogy Scottyban néhány hete rengeteg kullancsot találtunk, holott volt rajta Advantix, ezért vettem neki Scalibort. Azóta csak döglöttet találtam a bundájában, nem befúródva, azon kívül semmit. Pénteken nagyon fura volt, hogy este nem jött elém, mikor hazajöttem, de hát ezért még nem vihetem orvoshoz, ugye. Láza nem volt, és a vacsit is megette. Szombat reggel már nem kérte a reggelit, de sokkal élénkebb volt, mint este, gondoltuk, höhö, hát ilyet már játszottál kiscsillag, majd megjön az étvágyad. Hát nem jött. Napközben nem voltunk itthon, de estére 40,8 fölé ment a láza, enni már meg sem próbáltunk adni neki, rohantunk az ügyeletre. Ők már 41-et mértek. Megkapta az imizolt, meg szteroidot. Este még teljesen véreset pisilt. Reggelre lement a láza, már csak hőemelkedése volt, és szépen reggelizett, de délutánra a közérzete nem lett jobb, holott a hője még lejjebb ment. Viszont rendesen ivott és pisilt, immár szép sárgát. Este kapott még egy adag szteroidot, ma reggelre már elmondhatjuk, hogy a hangulata elérte a 90%-ot, csak nagyon hamar fárad (nyilván magához képest, nem egy bernáthegyihez :D), de legalább szépen eszik, és rendben van a vizelete is. Mondjuk széjjel is vágnám, ha nem enne szépen, olyan húsból főztem nekik levest, amit kevés nyugdíjas engedhetne meg magának például. Ezzel terveztük utánpótolni a folyadékot, meg kapott mézes vizet is, méhészék azzal vajákolják ugye az állatot, amit találnak otthon... :D

Szóval egyelőre úgy néz ki, fellélegezhetünk, de persze ez nem ilyen egyszerű, jövő héten azért visszamegyünk, nézni egy vérképet, nehogy maradjon valami gyanús dolog ezután. Reménykedünk, hogy nem marad! 

Ami fontosnak gondolok még ezzel kapcsolatban elmondani az az, hogy így ősszel, meg persze mindig, gondoskodjunk a kutyák (és saját magunk) megfelelő kullancs elleni védelméről, mert rengetegen vannak, és egyre több közöttük a fertőzött. Mindenki belátása szerint válogassa meg, mit használ, de valamit mindenképp! Ha már megtörtént a baj, igyekezzünk minél hamarabb eltávolítani a dögöt, ne nyomkodjuk, ne csavargassuk, ne fojtsuk meg különböző szerekben, mert ha beparázik, visszaöklendezi a beltartalmát, és így fertőzi meg a kutyát (vagy ha magunkban találtuk, akkor minket). Használjunk kullancs kiszedő csipeszt, vagy egyetlen határozott mozdulattal tépjük ki, lehetőleg fejestől, de ha benne marad, az sem baj, néhány napon belül kilökődik, és nem lesz a kutyának semmi baja. Nekünk sem, csak fertőtlenítsük le! Ezután mindig figyeljük a viselkedését, ha bármikor bágyadtabbnak látjuk a szokottnál, esetleg nem eszik, vagy ne adj isten, már a sötétebb pisit is észleljük, AZONNAL irány az orvos, kapja meg az imizolt, és lehetőleg a szteroidokat is. Ennél a betegségnél órákon múlhat a kutya élete! Természetesen a szteroidokat én sem kedvelem különösebben, de a legújabb kutatások szerint ha időben kapja a kutya, megelőzhető vele az autoimmun betegség kialakulása, ami figyelem! a babéziás esetek 50-70 %-ában előfordulhat! Utókezelésként próbáljuk a kutyát sokat itatni, például ha húslevest főzünk neki az étkezések helyett, több folyadékot fog bevinni, valamint legalább eszik is valamit, amit valószínűleg amúgy sem nagyon tett meg az utóbbi napokban. Magánvéleményem, hogy ilyenkor sem árt megtámogatni a bélflórát egy kicsit, valamint olyasmit főzni, ami elősegíti a vérképzést, legalább egy kicsit, meg mondjuk a kutya is hajlandó megenni. Például májat, spenótot, ilyesmit, aminek magas a vastartalma. Természetesen nem magamtól vagyok ám ilyen okos, ezeket az orvosunk mondta el, és remélem, hogy igaza van. 

A babéziáról és a kullancsok által terjesztett egyéb betegségekről itt is olvashattok bővebben, ha valakit érdekel a téma: 

http://www.ebcenter.hu/kullancsok-altal-terjesztett-betegsegek-kutyakban

Hat hónap

Amilyen rettenetes ólomlábakon járt az idő, amíg Scott-ra vártunk, olyan gyorsan tépnek el a napok mellettünk, amióta itt van. Múlt héten már fél éves lett. Nem is tudom egész pontosan, hogy mit akarok ezzel kapcsolatban megosztani veletek.

Eleinte vicces gólyalábakat növesztett, cuki rövid kis orra volt, aztán az is szanaszét nyúlt, idétlen volt, cuki, meg egy kicsit köcsög, azt hitte, majd itten mindenki hanyattvágja magát a kis sárga arcától. Mostanra egészen kutyaformát öltött, stopja az még mindig nincs, szerintem nem is nagyon lesz, de hát kit érdekel, hogy őszinte legyek. Kedves, érdeklődő, okos, és megfontolt. Igen, megfontolt. Fél évesen. Nem pazarolja feleslegesen az energiáit, nem erőszakoskodik, kivárja szépen, míg a dolgok megtörténnek, igazi taoista, pedig esküszöm nem olvastam fel neki ilyesmit. Ha "dolgozni" kell, nagyon figyel, és igyekszik, de eddig olyan még nem volt, hogy túlpörögte volna magát, és nekem kellett volna lenyugtatnom. Kicsit olyan, mint mikor egy ülő embernek mutatsz kártyatrükköt, aki csak néz, meg néz, megkér, hogy mutasd meg még egyszer lassabban, aztán elkéri a paklit, és hibátlanul utánad csinálja. Persze nálunk a hibátlan túlzás, de azért lássuk be, hogy ez csak egy kutya. Viszont magához képest tényleg az. Először azt hittem, elrontottam valamit a motivációval, és egyszerűen nem olyan lelkes, mint Chili, de aztán rá kellett jönnöm, hogy ez nem igaz. Állati lelkes, épp csak nem akarja az egész világot egyszerre és azonnal.

Ég és Föld a két kutya egyébként, most már bátran állíthatom. Chili tündéri, okos, lelkes, alázatos drága kis csillag, aki átugraná a Holdat is, ha azt szeretném, igazi showman, dilis kis bohóc, de azért van egy szint, ami alá az ő pozíciójában egyszerűen már nem térdelhet le. Mélyen lenézi Scottyt a pocsolyában fetrengésért, és őszintén fel van háborodva, ha belöki a vízbe, holott imád úszni. Magától. De az, hogy ez a kis surmó itt nyargalásszon, és ne bírjon magával, na, az igazán minden határon túlmegy. Barátságos mindenkivel, de tart egy bizonyos távolságot, nem bizalmaskodik, csak azokkal, akiket régen ismer, és szeret. Imád apportozni, egy jó labdáért, vagy frizbiért a lelkét is eladná, megszűnik a világ, ha ilyesmi van a közelben.

Scotty egy cuki kis idióta, a mai napig boldogan kotkodál mindenkinek, aki egy hangyányi érdeklődést is mutat iránta, és még mindig lepisil bárkit, akinek örülni kell. Az ismerkedés harmadik másodpercében a hasát vakartatja. Rettentően szeret minket is, minden alkalmat kihasznál, hogy a közelünkben lehet. Koszos, mint egy disznó, belefekszik minden pocsolyába, amit csak talál. Szertelen, ugribugri, szuperhős, aki a kocsi alól ugat kifelé a kerítésen. Addig a pillanatig, amíg csinálni nem kell valamit. Akkor átkapcsol.  Apportozik, ha egyedül van, örül, hogy örülök a frizbinek, de ennél kb. minden fontosabb. Én, a többi ember, Chili, másik kutya, méhecske, kaja, akármi. Viszont kicsi kora óta állati önérzetes, vérig sértődik, szó szerint duzzog, ha nem tetszik neki valami, hátat fordít, sandán méreget. Márpedig az élet ugye nem habostorta, szóval időnként azért megesik, hogy neki nem tetsző dolgok történnek. Nem lehet kirohangálni a kapun csak úgy, néha pórázra kötöm, és azt se rágni, se húzni nem szabad, meg úgy általában is sanyarú az élet, soha nem lehet semmit.

Itt tartunk most. Holnap nagy nap áll előttünk. Egyelőre nem is mondok semmit, de ha lesz mit, kifejtem.

Scott elmúlt fél éve képekben:

És egy közös az urakról, csak a miheztartás végett :-)