Elmaradásban

Hmmm.... a fene egye meg a jó dolgomat már megint, hogy január végén írtam bármit is utoljára, most meg már április közepe bír lenni...

Akkor tehát rövid összefoglaló:

1. Tanyaprojekt: végrevégre elkezdődtek a munkálatok kis birtokunkon. Ha ez így folytatódik, röpke 10-15 év, és beköltözhetünk. Ennek kapcsán csak annyit szeretnék leírni, mert nem akarok itt negatív dolgokkal terhelni senkit, hogy meggyőződésem, hogy sem az ingatlanpiac, sem az építőipar nem haldoklik, hanem mindkettő ÖNGYILKOS LETT. És pont.

Levendulaprojekt. 50 tő várja, hogy szép, nagy bokor lehessen.

2. Scotty 2. Igen. A kicsi is két éves lett, öregszik, de cseppet sem komolyodik. Agilityzünk, immár mindkét fiúval, de így a tavasz beköszöntével most már végképp nagyon hiányzik a terelés. Remélem, hogy ha a körülmények is rendesen alakulnak végre, akkor sokkal több időm lesz erre, mindannyiunk legnagyobb örömére. :-)

Ünnepeltem :-)

3. Futás. Új dimenzióba léptem, Scotty is kapott hámot, szóval mostmár igazi hármasfogatként futkározunk, és nagyon imádom. A fiúk is nagyon imádják. Úgyhogy mi így igen boldogok vagyunk hárman. 

4. Kirándulááááááás! Nagyon jót kirándultunk Sajkodon, imádom a Balatont. <3 

Chili 5

Chiliék a múlt héten öt évesek lettek. Hihetetlen, milyen gyorsan megy az idő. Sokat gondolkodtam azóta ezzel kapcsolatban, de nem nagyon tudom megfogalmazni, mit is jelent ő nekem. Sokkal bonyolultabb ez annál, mint hogy csak így le tudjam írni, mert annyi mindent tett hozzá az életemhez, amióta velem van, hogy fel sem tudnám sorolni. Elvenni viszont nem vett el semmit. És ezt kevés társas kapcsolatról mondhatjuk el, úgy gondolom. Nem szeretem a kutya-gazdi viszonyt emberi kapcsolatokhoz hasonlítgatni, mert nyilván köze nincs a kettőnek egymáshoz, de néha engedtessék meg, hogy elérzékenyüljek, egy-egy ilyen jeles alkalom kapcsán. :-)

Közhely, de mintha tegnap lett volna, amikor elhoztuk Judittól, és üldögélt a hátsó ülésen, és csak egy egészen picit sírt, mert már akkor is olyan bátor volt. Aztán mikor oviba vittük, ahol nagyon jól érezte magát, vagy mikor először mentünk terelni, és ő olyan ügyes volt, hogy csak ámultunk és bámultunk. Itt ülhetnék estig, és sorolhatnám a rengeteg közös élményt, amiben részünk volt az elmúlt években együtt. És ezek mindegyike szép élmény.

Szülinapja alkalmából egy másfél méteres bikacsökkel és egy klassz fürdetéssel leptük meg. Előbbinek azért jobban örült. :D Utóbbira azért volt szükség, mert kint felejtődött egy mézes fiók, amit ő akkurátusan körbe-körbe nyalt, és ettől tokától bokáig mézes lett, később pedig rendkívül koszos. És ragadt is. De azért a bikacsöktől megbocsátott.

Az ünnepelt, az ajándék, és a szuicid hajlamú Lajoska, akinek meggyőződése, hogy minden az övé, de legalábbis kap belőle

Másnap pedig elvittük agilityzni, Scotty helyett, és attól is igen boldog volt, lelkesen hopszikázott, közben pedig elfogyasztott vagy húsz deka töpörtyűt, dehát mit volt mit tenni, ha valaki ügyes, jár a jutalom ugye. Legkiváltképp, ha szülinapja van... :-)

Büszkülés

Szűk körű kooprodukcióban elkészült a Bordermania kennelben született kutyák életét nyomonkövetni igyekvő honlap! Természetesen Chili is saját oldalt kapott, sokkal szebb lett, mint az itteni :-)

Szóval, aki kíváncsi Chili rokonságára, itt böngésszen, sok jó infót szedtünk össze, és reméljük, hogy tetszik:

http://bordermania.weebly.com/

És ha már itt tartunk, pillanatnyilag az első bejegyzés a hírekben, hogy Csilikiskutya bekerült az osztrák Wuff magazin border colliekat bemutató cikkébe. Hát az én kiskutyám, na <3

http://bordermania.weebly.com/2/post/2014/01/chili-a-wuff-magazinban.html

BUÉK!!

Magunk mögött hagytuk 2013-at. Végre. Új, pozitív szemmel tekintek 2014 felé, amiben reményeim szerint kicsit több lesz végre a kelence, mint eddig volt. Egy csomó mindent várok ettől az évtől, vagy leginkább egy csomó mindent várok magamtól, magunktól az új évben. Azt olvastam, hogy idén el kell engedni a múltat, és bátran fejest kell ugrani valami újba. Hát legyen. Engedjük el! Egyébként meg kívánom mindenkinek azt, ami saját magának kíván! :-)

Megejtettük a hagyományőrző szilveszteri túrát a bordermániás társasággal, aminek ismét az lett a következménye, hogy az éjféli koccintást kipeckelt szemmel vártuk ki, majd lelöktük a pezsgőt, és tíz perc múlva húztuk is a lóbőrt. Idén Pilisszentlászlóról indultunk egy 12 km-es körtúrára, érintve a Spartacus ösvényt. Nagyon kellemes kirándulás volt, nem különösebben kaptatós, teljesíthető. A fiúk is eldőltek, mint a zsák, és bár Chili nagyon fél a durrogástól, olyan fáradt volt, hogy simán megvacsorázott kint, aztán meg elaludtak. Annyi volt a különbség a hétköznapokhoz képest, hogy most nem a mi ajtónkban aludtak a lépcsőházban, hanem az emeleten. És itt jön az, amiért én tulajdonképpen szilveszteri posztot akartam írni. Hetek óta másról sem szól a Facebook, mint hogy kutyás ismerőseim java része képeket oszt meg szétroncsolódott kezű emberekről, nyomorult képet vágó ebekről, és felhívásokat, hogy senki ne petárdázzon, meg tüzijátékozzon, mert hajjajjjajj. Én, mint kutyás, sajnos ezt képtelen vagyok megérteni. 20 éve lakom a Havanna lakótelep mellett, 20 éve van kutyám is. 20 Szilvesztert csináltam végig olyan kutyákkal, akik féltek a durrogástól. Ki jobban, ki kevésbé, volt, aki csak megszokásból parázott, volt, aki kárt tett volna magában is, ha hagyjuk, de valahogy sosem gondoltam, hogy falragaszokat helyezzek el a lakótelepen, hogy most aztán senki ne petárdázzon, mert az én kutyám fél. Mert hogy a kutyák félnek a durrogástól, igen. A petárda és a tüzijáték meg vagy 1500 éve hozzátartozik az ünnepléshez. Tán régebb óta tüzijátékozik az ember, mint amióta a Szilvesztert megünnepli. Tiltsuk be a petárdát. Remek ötlet. De ebben az esetben szeretném javasolni, hogy tiltsuk be a vihart is, ami nem csak egy évben egyszer van, mert a kutyák javarésze attól is fél (Z javaslata, hogy földeljük le a Földet, adok számlaszámot, ahová az adományokat várjuk a projekthez!), valamint monnyon le az összes nylon zacskó és fürdőlepedő, mert Skóti meg attól. Félreértés ne essék, én igazán nem vagyok petárda párti, életemben nem is csináltam, pont a kutyák miatt, meg mert amúgy sem értem, mi benne a poén. Nade azt elvárni, hogy mások se... Sok más dologgal kapcsolatban is úgy gondolom, hogy a kutyások vs. kutyátlanok probléma, mint minden más, kétélű kard. Mindannyiunknak engedményeket kell tennünk a békés egymás mellett élés érdekében, és a petárdázással kapcsolatban az a minimum, amit egy kutyás megtehet, hogy vigyáz a kutyájára, és törődik vele. Ésszel. Nem a világ dolga, hogy vigyázzon a kutyámra, hanem az enyém. Aki úgy érzi, hogy ezt nem képes megtenni a kutyájáért, hanem mindenki mást szeretne felelőssé tenni, az szerintem tegye meg azt a szívességet, hogy nem tart kutyát. Pontosan ugyanez a véleményem egyébként még sok más dologgal kapcsolatban is, mint pl. a vadászok- kutyások ellentét, a kisgyerekesek- kutyások ellentét, és még hosszan sorolhatnám. Az én kutyám, az én dolgom, az én felelősségem. És aki szeretne, az pisiljen nyugodtan széllel szemben, csak aztán ne csodálkozzon, ha az ő nadrágja ázik át, és nem mindenki másé. Ja, és még mielőtt: veszett már el kutyám, és került meg Szilveszterkor, rágta kutyám véresre a száját, és tette tönkre a bejárati ajtót félelmében, 20 év alatt megesik ez- az. De soha nem gondoltam, hogy erről a komplett Havanna lakótelep ünneplő lakossága tehet. Az önvizsgálat kellemetlen és kínos. Ennek ellenére csak javasolni tudom.