Őszi menekülés

Igen. Csomó mindent lehet csinálni. Lehet például futni. Csodás fények vannak, csodás illatok, valamint csak én, meg a méterek, a kutyák, esetleg a muzsika. Szeretem az őszt. Nem tudom, miért utálják a legtöbben, szerintem egyáltalán nem valaminek a vége, hanem valaminek az eleje. De ha úgy tekintünk rá, hogy ez a vége, akkor is igazi finálé. Minden színes, látványos, illatos, és gyönyörű. A természet még utoljára mindent belead, megmutatja, mit tud, mi pedig csak ámulunk, hogy honnan ez a sok gyönyörűség. Aztán mikor kitombolta magát, megpihen. Ezt nevezzük télnek. Jó, elismerem, néha vizes. De hát nyáron meg meleg van, télen meg hideg, aki nem tud megbirkózni a ténnyel, hogy időjárási körülmények márpedig vannak, az költözzön valami másik bolygóra. 

Szóval a futásban az a csodálatos, hogy magam vagyok magammal, ami egyébként ritkán esik meg. És vannak az ember életében időszakok, amikor az egyetlen megoldás, ha sokat van magában. Nekem legalábbis időnként úgy kell a magány, mint egy falat kenyér. A kutyák nem számítanak, mert ők egyszerűen csak szeretnek velem lenni, nem akarnak tőlem semmit, legfeljebb labdát, és ezt - lássuk be - a legtöbb emberről nem lehet elmondani.

Ezért most sokat szaladgálok. Kertvárosban, erdőben főleg, vasárnap pedig, amíg Z-nek dolga akadt a hajó körül, Földváron futottunk a fiúkkal egy igazán csodálatos 5 km-t. Komolyan, annyira jó volt, hogy majdnem semmire nem cserélném el. Scott hámban futott bekötve előttem, Chili pedig mögöttem, és esküszöm, úgy viselkedett, mint egy ultimate city dog, nem kolbászolt a bringások elé, nem ment sehova, szépen kocogott mögöttem. Aztán persze, mikor kiértünk a parti sétányra, elengedtem mindkettőt, volt is nagy ereszd el a hajamat, Scott kétszázzal rontott be a kacsák és hattyúk közé, és nyilván mindenképpen úsznia kellett, nem is értem, hogy nem fagy be a segge már ilyenkor. A hattyúról egyébként szerintem meg van győződve, hogy az valami tollas birka, mert egyfolytában terelné őket, amit persze ők rendkívül zokon vesznek. Mindig nagyon jókat mulatok rajtuk. Chili meg mint valami eton-i úri fiú, nézi a partról, hogy ez mit őrjöng itt össze, de ilyenkor már csak bokáig megy bele. Mondjuk az ő szőrével nem is bánom, hogy már nem úszkál, nem tudom, meddig száradna...  Röviden az itt a lényeg, azt hiszem, hogy megint bebizonyosodott, hogy a szabad levegő, a testmozgás, és két ilyen jó barát jobb bármilyen kedélyjavítónál. :-)

Ilyen csodálatosan szép volt a platánsor. Meg a fiúk. <3 (jó, tudom, gáz a kép, de csak telefon volt nálam, és próbálgattam az új Nike App-ot :D )

És némi zeneajánló. Mostanában többek között ezzel szaladok, ha nem a srácokkal.

Kitten

2013. július 30., kedd... Nem mondhatni, hogy széjjel szaggattam az istrángot mostanában... :D 

Gondolkozom, hogy fogjak-e bele a hiánypótlásba, vagy csak kapjam fel a fonalat és folytassam, de asszem teljesen felesleges a múltba tekingetni. Valahogy most amúgy is olyan előre menekülős időszakomat élem, azt hiszem ennek köszönhető, hogy kétszer annyit futok, mint szoktam. Bevallom, időnként az állatok nélkül, csak itt a környező utcákban. Kutyátlan program, basszus, ilyen is előfordul.

Egyik legnagyobb változás az elmúlt néhány hónapban, hogy belibbent az életünkbe a Talált Macska (továbbiakban Tmacska), és esze ágában nincs tovalibbenni. A fene, aki megette, pedig senkit nem tudnék mutatni itthon, akiben akár csak a kiscicák halvány gondolata is felmerült volna. De hát nem volt mit tenni, ott gubbasztott az úttest közepén, kicsi volt, és vak (azt hittem), én meg egy csokinyúl vagyok... Egyszóval a büdös kis koszfészket hazahoztam, hogy majd lesz neki gazdája, de hát egy negyedszemű kismacska nem kell a kutyának sem, úgyhogy nagyon úgy néz ki, rajtunk maradt. Csórikámnak még egy tisztességes neve sincs, Cicának szólítjuk, ha szólítani kell, annyira reménykedünk benne, hogy valaki magával viszi, és megkereszteli annak rendje és módja szerint. Minden esetre szerencsés csillagzat alatt született a kis genyó, mert még az állatorvos sem volt hajlandó pénzt elfogadni a kezeléséért, valamint olyan rossz, mint hét ördög, és ennek ellenére sem nem csapta még agyon egyikünk sem, valamint a kutyák sem ették meg, bár minden okuk meg lett volna rá, mert minden gátlás nélkül szaladgál velük mindenhova, és simán le is pofozza bármelyiket. Egy szerencséje van, hogy rettentő cuki :-)))

Szóval megmacskásodtunk. A fiúk még őt is szeretik, nem is értem, honnan jöttek ezek, meg az ő óriási pacifizmusuk, még Horatio sem bántja (sőt...), pedig a kandúr macskák híresen nem kedvelik a cicákat. Mondjuk kedvelni speciel ő sem kedveli, de megölni sem akarja, teljes rejtély. :D

Nagyon cuki. Amúgy :-)

Amúgy meg volt terelőtábor, Chili bogyótlanodott, mert itt volt az ideje pont, és végre ősz van, nincsen hatvan fok, szóval egy csomó mindent lehet csinálni. 

Scotty és az Istennek Csapása játszanak <3