Chili 5

Chiliék a múlt héten öt évesek lettek. Hihetetlen, milyen gyorsan megy az idő. Sokat gondolkodtam azóta ezzel kapcsolatban, de nem nagyon tudom megfogalmazni, mit is jelent ő nekem. Sokkal bonyolultabb ez annál, mint hogy csak így le tudjam írni, mert annyi mindent tett hozzá az életemhez, amióta velem van, hogy fel sem tudnám sorolni. Elvenni viszont nem vett el semmit. És ezt kevés társas kapcsolatról mondhatjuk el, úgy gondolom. Nem szeretem a kutya-gazdi viszonyt emberi kapcsolatokhoz hasonlítgatni, mert nyilván köze nincs a kettőnek egymáshoz, de néha engedtessék meg, hogy elérzékenyüljek, egy-egy ilyen jeles alkalom kapcsán. :-)

Közhely, de mintha tegnap lett volna, amikor elhoztuk Judittól, és üldögélt a hátsó ülésen, és csak egy egészen picit sírt, mert már akkor is olyan bátor volt. Aztán mikor oviba vittük, ahol nagyon jól érezte magát, vagy mikor először mentünk terelni, és ő olyan ügyes volt, hogy csak ámultunk és bámultunk. Itt ülhetnék estig, és sorolhatnám a rengeteg közös élményt, amiben részünk volt az elmúlt években együtt. És ezek mindegyike szép élmény.

Szülinapja alkalmából egy másfél méteres bikacsökkel és egy klassz fürdetéssel leptük meg. Előbbinek azért jobban örült. :D Utóbbira azért volt szükség, mert kint felejtődött egy mézes fiók, amit ő akkurátusan körbe-körbe nyalt, és ettől tokától bokáig mézes lett, később pedig rendkívül koszos. És ragadt is. De azért a bikacsöktől megbocsátott.

Az ünnepelt, az ajándék, és a szuicid hajlamú Lajoska, akinek meggyőződése, hogy minden az övé, de legalábbis kap belőle

Másnap pedig elvittük agilityzni, Scotty helyett, és attól is igen boldog volt, lelkesen hopszikázott, közben pedig elfogyasztott vagy húsz deka töpörtyűt, dehát mit volt mit tenni, ha valaki ügyes, jár a jutalom ugye. Legkiváltképp, ha szülinapja van... :-)