Willkommen in Ungarn, Scott!

Itt van. Megjött. És minden eddigi aggodalmammal ellentétben nagyon cuki. Szépnek éppencsak annyira szép, amennyire a végzet a kiskutyákat ebben a korban szépnek engedi lenni. Irdatlan hosszú lábakat növesztett, és totál halfeje van, nincs semmilyen, azaz semmilyen stopja. Mondjuk ez lehet, hogy csak Chilihez képest fura, de egyelőre szokom a látványt. 

Egyelőre semmit nem csinálunk, csak szokjuk szépen egymást, egészen jól megy, tíz ajtónyitásból már csak kétszer startol be, különben megül szépen a küszöbön, mint tapló a rönkön, és várja, hogy behívjuk. Ma már állatorvosnál is voltunk, nagyon brav volt, ami azt illeti, semmi cirkusz nem volt. Mondjuk ha ritkábban pisilne le, azt speciel nem bánnám. Össze- vissza kotkodált mindenkinek, meg tele pofával vigyorgott, mintha a taperolás, az oltás, a féreghajtó paszta, meg az egész valami nagy kabaré részét képeznék. Az autóban meg se nyekkent, pedig teljesen egyedül utazott a csomagtartóban, ahonnan ugye még csak ki sem lát. Örült nekem, mikor kivettem, és kész. Mondjuk Kerstin elvitte magával egy nyolc órás útra Németországba, úgyhogy volt ideje megszokni a szitut. 

Chili sztoikus nyugalommal viseli, ahogy azt már csak megszoktuk tőle. Időnként elrendezi az arcát, ami ráfér, olyankor kb. két percre békén is hagyja, de nagyon azért nem hagyja kizökkenteni magát. Konkrétan az agyára megy, és szerintem őszintén reméli, hogy a helyzet ideiglenes. Ma pl. kimondottan csalódott volt, hogy visszahoztam az állatorvostól. De még véletlenül sem bántja, sőt, néha játszik is vele. Egyébként meg akasztják a hóhért, mert most ő az, akit napi 24 órában terelnek, meg nyalogatnak, meg szeretetrohamokkal üldöznek. A Jóisten mindig X-re játszik, na. 

Z-vel óriás szerelemben vannak, a Gaaden - Budapest viszonylatot gyakorlatilag azzal töltötte, hogy bámult az arcába. Ha megfordítottam, hogy nézzen ki az ablakon, előbb- utóbb visszafordult, és folytatta. Lehet, azt hallgatta, milyen furán beszélnek ezek a népek. 

Nincs még róla más tapasztalatom. Nagyon örülök, hogy itt van. Meg annak, hogy vannak, akik velünk örülnek, és velünk együtt várták és izgultak. Egyelőre ennyit tudok róla mondani. Minden másról meséljenek a képek... :-)

Terelterel (reméljük, nem növi ki... :-))

Cukipofi