Ez is megvolt, már vissza is jöttünk. Tudományos számítások szerint 152 órát hajókáztunk oda, hogy aztán másfél óra alatt hazarepüljünk. Volt szembe szél délről, aztán szembe szél nyugatról, volt vihar, hideg, meleg, hullámok, tehát az időjárás nem pihent, aztán volt hogy üzemanyag nem volt, de legalább szél se, ezért vak sötét éjnek évadján gumicsónakot szereltünk a vízen. Persze, hogy a zseblámpa is lemerült... de legalább már álmunkból felverve is gyorsabban szerelünk bocit, mint ahogy Alonso alatt kereket cserél a csapatkája. Volt delfin és volt teknős. Előbbi túl gyorsan, utóbbi túl lassan mozgott, szóval bizonyítani sajnos nem tudom. De megígérem!
Viszont mivel ebben se eb, se kelence, beszéljenek inkább a képek, még csak annyit tennék hozzá, hogy Italia, ti amo!, valamint, hogy a tengeri betegség nem vicces. Arrivederci!
Emezt meg küldeném édesanyámnak, és mindenkinek, aki szereti! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése