Tereltünk

Tegnap terelni voltunk Petráéknál, szűk körben, csak Judit az övéivel, és mi. Egészen hihetetlen módon valami gyönyörű időnk volt, egészen március- szerű, sütött a napocska, jöttek- mentek a felhők, döbbenetes fények voltak, szóval álomszerű körülményeink voltak. Délután aztán beköszöntött a január, elkezdett fújni a szél, és emlékeztetett minket, hogy ne éljük bele magunkat nagyon ebbe a tavasz dologba. De tényleg csodálatos volt minden. 

Chilivel főleg kifutást gyakoroltunk, ez nekem nagy mumusom, mert hát az eddigi módszerrel, hogy úgy mondjam nem voltunk valami hatékonyak. Illetve úgy is mondhatnám, hogy szarra se mentünk, és az elmúlt fél évben mást se csináltunk, mint az eddig belerakott rossz szokásokat próbáltam kiszedni szegénykémből. Kerstin és Ági módszerével azonban számomra meglepően sokat fejlődünk mindketten, a kutya egészen higgadt, és összeszedett, meg persze én is nagyon igyekszem nem össze- vissza utasításokat ordibálni a pusztába, meg odafigyelni, hogy a testjeleim összhangban legyenek a mondandómmal, így segíteni a kutyát, hogy ne zavarodjon bele a projektbe. 

Mostanra sokkal messzebbről merem küldeni, mint eddig bármikor, és bár persze nem tökéletes a dolog, mert még mindig hajlamos lecsapni a végét, én mégis nagyon örülök, mert már legalább a megfelelő íven indul el, és majdnem teljesen megszűnt a "lendületből bebombázok közibük, és morogva szétzavarom őket" jelenség, aminek a végén boldogan összeszedi a szétszaladt jószágot, és behozza őket, mintha ezt kvázi így kéne csinálni. Amikor fárad, még mindig előadja ezt a műsorszámot, de már pontosan tudja, hogy ez hülyeség, meg azt is, hogy nem fogok örülni. Hajtásban nagyon összeszedett, és nyugodt, de hát ezt már annyit gyakorolta, hogy az lenne a fura, ha nem menne... Időnként kicsit tol, főleg a totál automata birkákon, de ezt a szitut is igyekszünk kiküszöbölni. Sajnos nem mindig sikerül. Alapvetően nagyon elégedett voltam vele tegnap, mert a kisebb bakik ellenére szépen dolgozott. Kivéve, mikor konkrétan süketnek tettette magát, én meg bemagyaráztam magamnak, hogy nem hallja amit mondok (lúzer...), mert nagyon fúj a szél. Hála istennek, Juditnak már nem tudtam ezt bemagyarázni, és fel is hívta a figyelmemet, hogy ha ő hall, akkor Chili is hall. Némi fenyegető fellépés hatására természetesen varázslatos módon kitisztult a hallása... :D

Novák Judit belső kamerás, sheep-wiew felvétele :D

Behozás

Scott szintén nagyon ügyes volt. Persze őt még nem izélgetjük mindenféle ilyen dolgokkal, én részemről egyszerűen csak csodálom, amit csinál. Nekem egészen megdöbbentő, amit művel. Teljesen jól kontrollálható, nem gőzöl be, nem agyatlankodik, figyel, koncentrál, és dolgozik. Tegnap fordult elő először, hogy szabad területen gyakoroltunk, és én tartottam tőle egy cseppecskét, hogy nem fogjuk tudni megtartani a birkákat, ezért megkértem Petrát, hogy jöjjön ki Bétával, a biztonság kedvéért, de feleslegesen aggódtam, mert bár egyszer megindultak hazafelé, az én "kiskutyám" hibátlanul megoldotta a feladatot, és visszahozta őket. Jó, tudom, ez a szakmája, de akkor is. Emlékszem, Chilinél pont ekkora flash-eim voltak, hogy de honnan tudja ezeket, honnan tudja. Meg persze nem bírok szabadulni a gondolattól, hogy ő még csak egy kutyakölyök. Pedig... :-)

Olyan mozgása van, hogy sírva fakadok... 

Az íveket kicsit szűken veszi. Na jó, nem kicsit, de legalább van min dolgozni. Kijjebb toljuk! :D