2013. január 20., vasárnap

Gyakorlunk, gyakorlunk

Tegnap már megint terelni voltunk, mert az jó nekünk. Judittal a következőket rendeltük szombatra: 3 centi friss hó, kellemes mínusz pár fok, napsütés. És mivel mi rendkívül szépen tudunk kérni, meg is kaptuk, ami jár. Az időjósok mindenféle borzalmakat ígértek, az elmúlt néhány napban ugyanis csúnya ítéletidő volt a Dunántúlon, és hétvégére ezt prognosztizálták a középső országrészre is, de végül csak az a bizonyos 3 cm esett, hogy nekünk jó legyen. Hát, kérjetek, és megadatik, na... :-)

Először sajnos nem túl jó falkát válogattunk magunknak, édesek voltak, jöttek utánunk, mint kiskutyák, egyem is meg a kis szívüket, nagyon cukik, de ezzel nem sokra mentünk, ezt be kell látni. Ekkor videóztunk egy kicsit, de sajnos Chiliről megint nem lett, pedig már annyira klasszul haladunk a kifutással, hogy még. Legközelebb ígérem, hogy csak róla lesz. Scottyról viszont csináltunk kettőt is. Az egyiken impozánsan birkát sétáltatunk, ez nem is különösebben érdekes, bár az azért látszik rajta, hogy egy picit sikerült a fiút kijjebb tolni a bariktól, kezd rájönni, hogy egyrészt széjjelvágom, ha közelebb jön, másrészt meg hogy megy az onnan is, ha elég csúnyán néz. És hát... elég csúnyán néz, na. :D





Aztán falkát cseréltünk, tudományosan kiválogattuk a Fekete Ördögök SE képviselőit, akik ennek megfelelően is viselkedtek. Z sajnos szenvedett egy kisebb balesetet is, úgyhogy a továbbiakban nem készült videót, kivéve ezt az egyet. A videó elején döbbenetes káosz volt látható, hiába, hát én is amatőr vagyok, az eb meg még fiatal és gyakorlatlan, szóval kicsit sok volt nekünk ez a meló. A birkák szétszaladtak, négyet összeszedett, egy viszont leszakadt, amiért visszament, és azután ez bírt történni


Jó, hát nem oldotta meg egyedül, de nem is kell még neki. Viszont nem hátrált meg, nem adta fel, és ez tetszik. A birkának meg üzenem, hogy majd beszéljük ezt még át egy fél év múlva... :-)

Egyébként ezután eltettem a srácot pihenni, és mikor kicsit fáradtabbak lettek a feketék, bementünk megint, és nagyon szépen dolgozott velük. Ismét nagyon elégedett voltam, mindkét kutyával. Chili tényleg gyönyörűen fejlődik, öröm nézni, nekem legalábbis szereti a szemem, amit csinál. Neki nem jelentettek problémát a feketék sem, mondjuk tény, hogy vele nem is mertek szórakozni. Van mögötte három év rutin, hiába, meg ő amúgy is kemény csávó, kis korában sem hagyta, hogy más legyen, mint amit ő akar, és megvannak a módszerei, hogy úgy mondjam. Erről meg aztán igazán nem ő tehetett. Látszik is, hogy meglepődött, mi a csudát művelek :D

Fotó: Novák Judit

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése