Hohe Wand

Tegnap meglehetősen nagy fába vágtuk a fejszét. Már egy hónapja, Somogyfajsz óta kínlódtam, hogy nevezzem-e Chilit a Kerstinéknél rendezett terelőversenyre. Hívtak, hogy menjünk, mert lesz kezdő osztály, de legalább próbáljuk meg, mert nincs veszteni valónk, és különben is, de nem voltam biztos magamban. Végül úgy döntöttem, hogy belevágok, lesz, ami lesz. 

Ezért pénteken sütöttem egy szatyor muffint (sárgabarackost és meggyes- csokist), és tegnap hajnali ötkor elindultunk. Kilenc után értünk ki, de nem maradtunk le semmiről, épp akkor kezdtek, a 3., legmagasabb osztály versenyzőivel. Hihetetlen nagy élmény volt ezeket a kutyákat és gazdáikat élőben látni, és nem videón!! Az az összhang, az a tenni vágyás, az a hangulat! Teljesen el vagyok ájulva, na. 

Hozzá kell tenni, hogy megint nagyon meleg volt. Mikor Scottyt elhoztuk, megfogadtam, hogy legközelebb decemberben megyünk, mikor tél lesz, és hó esik, hát ez nem jött össze. Délután, úgy négy körül került sor a kezdő futamokra. Nagyon tetszett, hogy még ebben az osztályban is falkát cseréltek minden versenyző után, akik egyébként rendkívül segítőkészek voltak szegény nyomorult külföldivel, lelkesen magyarázták a pályát (amit egyébként lányos zavaromban kicsit félreértettem...), meg minden. Szóval a pálya egészen más volt, mint amihez szokva vagyunk, mármint, hogy nem sokkal technikásabb, csak más felépítésű. Alapvetően együtt hajtás, kapukkal, nyolcasozással, a végén pedig egy nagyon rövid kifutás. Ettől tartottam a legjobban, mert Chilivel ezt eddig értelmesen egyszer gyakoroltuk, amikor jól ment ugyan, de azóta eltelt két hónap. Ennek ellenére megoldotta a feladatot, bár a végét lecsapta, szóval nem volt tökéletes, de nem is azért mentünk, hogy ott gyakoroljunk. Három meglehetősen komoly hibát vétettem, először, hogy eltévedtem a pályán. A második kapun nem kellett volna átmenni, de úgy látszik, nekem van valami fixációm, és mindenképpen át akartam kelni rajta. Aztán ugye a lecsapott végű kifutás, végül pedig, hogy a kifutás felett érzett örömömben kicsúszott az irányítás a kezemből, nem vettem észre, hogy a birkák a hátam mögött már nem ott vannak, ahol legutóbb hagytam őket, rossz irányba küldtem a kutyát, amiből lett egy kis elszaladgálás, amit Chili aztán persze nagyjából megoldott helyettem, de nagyon sajnálom, hogy ilyen hülyeséget csináltam. Végül mindezek ellenére nyolc indulóból negyedikek lettünk, és ez felülmúlta a legmerészebb álmaimat is. Azért mentem, mert kíváncsi voltam, hogy meg tudjuk-e csinálni, és sikerült, sőt, nem lettünk utolsók sem, és ez már csak hab a tortán. Nagyon büszke vagyok a srácra, abszolút ott volt a szeren, pedig egész nap az ötven fokban várakozott. Tudja, mikor kell odatenni magát, na. :-)

Egyébként a verseny maga is nagyon tetszett. Először is lényegesen nagyobb érdeklődés kíséri, mint itthon. Az emberek nem csak ugatnak, hanem mennek, és csinálják. Ez már önmagában szimpi volt. Aztán a pályák és a kutyák is profizmusról árulkodnak, de ennek ellenére sincs pofavágás, meg egymásra mutogatás, hanem figyelik egymást, és gratulálnak egymásnak. Úgy hallottam, ez kiállításokon is hasonlóan működik külhonban, hogy nem undorkodó pofákat vágnak egymás kutyájára, hanem kezet ráznak a "nagyon jó"-val is. Fura... És persze ott volt az a mesés táj, valamint a büfékocsi, amiből ugyan nem vásároltunk, de többször megcsodáltuk, micsoda sütik vannak a hűtőpultban. :D

Mindennel együtt nagyon jó kis nap volt, bár rettentően elfáradtunk, mire hazaértünk, de nem baj! Chilire irtó büszke vagyok, és nagyon örülök, hogy végül csak belevágtam, mert nagyon klassz tapasztalat volt. Mindenkinek köszönöm, akit kiidegeltem az elmúlt egy hónapban a folyamatos rinyálásommal, ezer kérdésemmel, és videóelemzéseimmel! Valamint édesanyámnak, Avon tanácsadónőmnek, a Stahl magazin munkatársainak a muffin receptért, kezelőorvosomnak, gyógyszerészemnek, valamint természetesen Z-nek, Évának és Atinak, Csillának, és Ádám Juditnak, akik zongorán kísértek. :D

A verseny helyszíne, előtérben Kerstin

Robin Hood és a vidám fiúk, nameg az árnyékoló

A fiúk szerint meleg van

Chili Palmer boldog és marha melege van

Vad kanok all stars

Féltesók - Gyll és Scott

Egész tesók - Jamie és Scott

Nyolcas előtt

Legjobb pasik a világon

Napi cuki: Scotty és a lundi

Vincent! Örülünk? :D