Immáron sokadik napja tombol a hőség Budapesten. Meg nyilván szerte az országban, de érezni most csak ezt érzem. Nappal 38 fok, és este sem lesz jobb, most már a falak is átvették a hőt, és amit nappal magukba szívnak, éjjel kinyomják. Ránk. Minden reggel úgy ébredek, hogy a hajamat szálanként kell levakarjam a tarkómról, mint aki rémeket álmodott egész éjjel. Őszintén szólva szenvedek, na. Itthon lenni kínlódás, dolgozni menni rettenet, kutyázni nem lehet, mert ők sem igen alkalmasak semmire ebben az időben. Svájci precizitással variálják, hogy ki melyik szegletbe feküdjön a lépcsőház kövén, az az egyetlen elviselhető hely a házban. Vettem nekik kismedencét, de nem fürdenek benne, hálátlan fattyai a fődnek. Én bezzeg benne ülnék egész nap, ha tehetném. Hétvégén itthon ültünk, és punnyadtunk, esténként levittük a vadakat a soroksári Dunához fürödni. Ez tetszett nekik! Chili amúgy is imádja a vizet, Scott-ról még nem tudtuk, most már tudjuk, ő is szereti. Bár egyelőre jobban tetszik neki, ha az összes rémes lábait felpakolhatja egy kisebb kőre, és ott receg, mint egy szerencsétlen kis egérke, és nyüszög Chili után. Aztán gondol egyet, és utána úszik.
Biztos, ami biztos, erre a hétvégére is megcsinálta nekünk a bulit, pénteken kitalálta, hogy márpedig ő nem eszik. Semmit. És ehhez keményen tartotta is magát két napig. A szívbajt hozta ránk, pedig semmi baja nem volt, játszott, rohangált, úszott, ivott, épp csak enni nem volt hajlandó. Voltunk persze dokinál, mint jó fifigazdiknál szokás, kapott egy fájdalomcsillapítót, hátha a foga jön, mert bajt, azt a doki sem talált. Aztán persze nekiállt enni, de azért mi jól megijedtünk.
Ma is voltunk úszni, ma jött Indy és Joker is, napok óta tervezgettük, de most végre összejött.
Ami a lányokat illeti, nos legalább ők elemükben vannak ebben a dögletes időben. Ismét gyártottak két fióknyi mézet, amit egy home made pergetővel próbálunk kipergetni. Egyelőre inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel, de legalább jól szórakozunk. Pillanatnyilag négy kaptárral üzemelünk, mert Z szó szerint osztott- szorzott a hölgyekkel, vett két új anyát is, és most nézzük, hogy mi kerekedik ki ebből a nagy családrobbantásból. Egy anya a két vásároltból sajnos elrepült, őt pótoltuk, most várunk. Közben elkezdett virágozni a vadszőlő, ami a ház falán fut felfelé. Ez már tavaly is nagyon érdekes volt, ide vonzott mindenféle állatot, ami csak érdekelt lehet ebben a buliban, nade idén négy kaptárnyi méhünk is van rá pluszban. A délutáni órákban, mikor a legnagyobb a meleg, őszintén szólva elég ijesztő. Zúg az egész ház oldala. Nem jó érzés kimenni az erkélyre. Pedig itt vannak például a hangyák is, akik hosszú, tömött sorokban masíroznak végig az erkély korláton, és mikor azt hinné az ember, hogy ellepik a lakást, hirtelen jobbra kanyarodnak a falon, és mennek ők is nektárt gyűjteni. Helyesek... :-))
Rövid videó a professzionális pergetőnkről. Azóta már négykezest is tudunk rajta. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése