Igen. Csomó mindent lehet csinálni. Lehet például futni. Csodás fények vannak, csodás illatok, valamint csak én, meg a méterek, a kutyák, esetleg a muzsika. Szeretem az őszt. Nem tudom, miért utálják a legtöbben, szerintem egyáltalán nem valaminek a vége, hanem valaminek az eleje. De ha úgy tekintünk rá, hogy ez a vége, akkor is igazi finálé. Minden színes, látványos, illatos, és gyönyörű. A természet még utoljára mindent belead, megmutatja, mit tud, mi pedig csak ámulunk, hogy honnan ez a sok gyönyörűség. Aztán mikor kitombolta magát, megpihen. Ezt nevezzük télnek. Jó, elismerem, néha vizes. De hát nyáron meg meleg van, télen meg hideg, aki nem tud megbirkózni a ténnyel, hogy időjárási körülmények márpedig vannak, az költözzön valami másik bolygóra.
Szóval a futásban az a csodálatos, hogy magam vagyok magammal, ami egyébként ritkán esik meg. És vannak az ember életében időszakok, amikor az egyetlen megoldás, ha sokat van magában. Nekem legalábbis időnként úgy kell a magány, mint egy falat kenyér. A kutyák nem számítanak, mert ők egyszerűen csak szeretnek velem lenni, nem akarnak tőlem semmit, legfeljebb labdát, és ezt - lássuk be - a legtöbb emberről nem lehet elmondani.
Ezért most sokat szaladgálok. Kertvárosban, erdőben főleg, vasárnap pedig, amíg Z-nek dolga akadt a hajó körül, Földváron futottunk a fiúkkal egy igazán csodálatos 5 km-t. Komolyan, annyira jó volt, hogy majdnem semmire nem cserélném el. Scott hámban futott bekötve előttem, Chili pedig mögöttem, és esküszöm, úgy viselkedett, mint egy ultimate city dog, nem kolbászolt a bringások elé, nem ment sehova, szépen kocogott mögöttem. Aztán persze, mikor kiértünk a parti sétányra, elengedtem mindkettőt, volt is nagy ereszd el a hajamat, Scott kétszázzal rontott be a kacsák és hattyúk közé, és nyilván mindenképpen úsznia kellett, nem is értem, hogy nem fagy be a segge már ilyenkor. A hattyúról egyébként szerintem meg van győződve, hogy az valami tollas birka, mert egyfolytában terelné őket, amit persze ők rendkívül zokon vesznek. Mindig nagyon jókat mulatok rajtuk. Chili meg mint valami eton-i úri fiú, nézi a partról, hogy ez mit őrjöng itt össze, de ilyenkor már csak bokáig megy bele. Mondjuk az ő szőrével nem is bánom, hogy már nem úszkál, nem tudom, meddig száradna... Röviden az itt a lényeg, azt hiszem, hogy megint bebizonyosodott, hogy a szabad levegő, a testmozgás, és két ilyen jó barát jobb bármilyen kedélyjavítónál. :-)
Ilyen csodálatosan szép volt a platánsor. Meg a fiúk. <3 (jó, tudom, gáz a kép, de csak telefon volt nálam, és próbálgattam az új Nike App-ot :D )
És némi zeneajánló. Mostanában többek között ezzel szaladok, ha nem a srácokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése