Tréning

Próbálom összeszedni magam egy kicsit, nem állítom, hogy nagyon jól megy, de igyekszem. Mert történnek ám dolgok, csak nem nagyon van időm kiírni magamból. Múlt hét végén, sőt, inkább lassan két hete Kerstinnél voltunk két napos tréningen, most épp Petráékkal ( http://from-camillands.atw.hu/ ), és Dóriékkal, valamint az aussiekkal. Mivel én sajnos szokás szerint robotoltam pénteken estig, mi csak szombaton reggel tudtunk elindulni. Na jó. Hajnalban. Annyira nem voltam fitt, mint kellett volna, de kb. mire a határra értünk, összevakartam magam a romjaimról.

A délelőtt tereléssel telt, nyilván, ebéd magasságában pedig engedélyeztünk magunknak egy két órás pihenőt, elfoglaltuk a szállást, mindenki kinyúlt egy kicsit, hogy aztán délután újult erővel folytathassuk a birkázást. Délelőtt Scott nem brillírozott, mert a hülye fejemmel kivettem a kocsiból, és hagytam bandázni a többiekkel az ötven fokban, és ez eléggé lenyomta a lelkesedését. Igyekezett minél több időt tölteni a karámban található utánfutó alatt, onnan próbálta az Erő segítségével irányítani a barikat, nyilván inkább kevesebb, mint több sikerrel. El is tettem inkább pihenni, láthatóan tök felesleges lett volna tovább szekírozni. Délután Kerstinék nagyobbik területén bebálázták a lucernát, már ott is tudtunk gyakorolni. A fiúk nagyon ügyesek voltak, Chili rájött végre, hogy mit is szeretnénk tőle hajtás címén. Szegénykém az elmúlt három évben kizárólag azt a leosztást látta, hogy gazdi - birka - kutya, fogalma nem volt, mit akarunk tőle, mikor azt kérjük hajtson, nade elfelé. Nyilván új vezényszóra kellett építeni a dolgot, de még így is rettentő nyögvenyelősen indult a dolog. Végül persze azért csak leesett neki. Ebből is látszik, milyen nehéz évek kemény munkájával elrontott dolgokat utólag korrigálni... Petra és Béta nagyon ügyesek voltak, tetszik nekem az a kutya, szépen dolgozik, és mutatós kis ebzet. Csináltam róluk sok-sok videót, Petra honlapján, illetve Facebook oldalán megtekinthető. Este egy igen kellemes vacsorát költöttünk el, részben kutyástul a helyi kis étteremben, majd rövid társadalmi érintkezés után (avagy kókadozva üldögéltünk a szálláson a kerti asztalnál vagy egy órát, és próbáltunk értelmes, felnőtt emberekhez hasonlóan beszélgetni) fejjel ájultunk az ágyba.

Másnap indokolatlanul korán keltünk, de nagyon meleg volt, muszáj volt időben kezdeni. Scottyval mocorogtam egy kicsit a nagy területen a jurákkal, és mondhatni a kutya nem örvendett különösebben a lehetőségnek, hogy itt kell kísérgesse ezeket a lassú, nagydarab dögöket. (nyilván mindig van egy mihez képest, ugye...) Délután ezért kaptunk néhány aranyos kis kamerunit, hogy lássuk, mit szól ahhoz, ha a birka a kutya puszta jelenlététől kirohan a világból. Hát, most mit is mondhatnék, örült. :D Teljesen kivirult, dolgozott, mint a gép, nem sajnálta az íveket sem. És úgy hajt, mint egy álom, imádom. Egyértelműen látszik rajta, hogy teljesen máshogy volt képezve, mint Chili, és hogy ennek mennyivel több értelme van így. Nem megoldandó feladatként kezeli a munkát, nem utasításokra vár állandóan, hanem kezeli az éppen adott helyzetet, ha nem kap más utasítást, de ahogy elhangzik a parancs, gond nélkül végrehajtja, nem kell győzködni, vagy fegyelmezni. És úgy gondolom, ennek csak így van értelme egy border collie-nál. Bennem okoz némi ellentmondást az, hogy az egyiket így, a másikat meg úgy kell kezelnem, de nagyon igyekszem alkalmazkodni mindkettőjükhöz.

A hétvége lezárásaképpen megvendégeltek minket egy kis grillparti keretein belül, a házi kolbász minden elképzelésemet felülmúlta, csodálatos volt, csípős, húsos, szaftos, és kellemesen pirult. Kicsit sem hiányoltam a húsz kiló fűszerpaprikát, amit mifelénk a kolbászba szoktak szórni. Az ebéd után haza indultunk, mindenkinek jelenése volt másnap, és nagyon meleg volt. Hazafelé a Fertő-tó mellett mentünk, az egyik kis faluban csodálatos sárgabarackot és cseresznyét vettünk, csak javasolni tudom, hogy ha arra jártok, mindenképp álljatok meg valamelyik kis út menti árusnál, mert hibátlan és főleg helyi gyümölcsöket árulnak, normális áron.

Egy szó, mint száz, megint nagyon jól éreztük magunkat Ausztriában, remélem, hogy a többiek is. Ismét nagyon sokat tanultunk, a fiúk pedig nagyot fejlődtek, az én szememben legalábbis mindenképp. 

Tépem a hajam :D

Egy boldog ausztrál, Füge

Jönnek

Skóti mozizik

Itt meg elhajt

Tricolor állatok :D

Az urak dolgozni indulnak

Aki só, az kérem a birkák mellett is só :-)

Skóti és a turbobirkák