Hat hónap

Amilyen rettenetes ólomlábakon járt az idő, amíg Scott-ra vártunk, olyan gyorsan tépnek el a napok mellettünk, amióta itt van. Múlt héten már fél éves lett. Nem is tudom egész pontosan, hogy mit akarok ezzel kapcsolatban megosztani veletek.

Eleinte vicces gólyalábakat növesztett, cuki rövid kis orra volt, aztán az is szanaszét nyúlt, idétlen volt, cuki, meg egy kicsit köcsög, azt hitte, majd itten mindenki hanyattvágja magát a kis sárga arcától. Mostanra egészen kutyaformát öltött, stopja az még mindig nincs, szerintem nem is nagyon lesz, de hát kit érdekel, hogy őszinte legyek. Kedves, érdeklődő, okos, és megfontolt. Igen, megfontolt. Fél évesen. Nem pazarolja feleslegesen az energiáit, nem erőszakoskodik, kivárja szépen, míg a dolgok megtörténnek, igazi taoista, pedig esküszöm nem olvastam fel neki ilyesmit. Ha "dolgozni" kell, nagyon figyel, és igyekszik, de eddig olyan még nem volt, hogy túlpörögte volna magát, és nekem kellett volna lenyugtatnom. Kicsit olyan, mint mikor egy ülő embernek mutatsz kártyatrükköt, aki csak néz, meg néz, megkér, hogy mutasd meg még egyszer lassabban, aztán elkéri a paklit, és hibátlanul utánad csinálja. Persze nálunk a hibátlan túlzás, de azért lássuk be, hogy ez csak egy kutya. Viszont magához képest tényleg az. Először azt hittem, elrontottam valamit a motivációval, és egyszerűen nem olyan lelkes, mint Chili, de aztán rá kellett jönnöm, hogy ez nem igaz. Állati lelkes, épp csak nem akarja az egész világot egyszerre és azonnal.

Ég és Föld a két kutya egyébként, most már bátran állíthatom. Chili tündéri, okos, lelkes, alázatos drága kis csillag, aki átugraná a Holdat is, ha azt szeretném, igazi showman, dilis kis bohóc, de azért van egy szint, ami alá az ő pozíciójában egyszerűen már nem térdelhet le. Mélyen lenézi Scottyt a pocsolyában fetrengésért, és őszintén fel van háborodva, ha belöki a vízbe, holott imád úszni. Magától. De az, hogy ez a kis surmó itt nyargalásszon, és ne bírjon magával, na, az igazán minden határon túlmegy. Barátságos mindenkivel, de tart egy bizonyos távolságot, nem bizalmaskodik, csak azokkal, akiket régen ismer, és szeret. Imád apportozni, egy jó labdáért, vagy frizbiért a lelkét is eladná, megszűnik a világ, ha ilyesmi van a közelben.

Scotty egy cuki kis idióta, a mai napig boldogan kotkodál mindenkinek, aki egy hangyányi érdeklődést is mutat iránta, és még mindig lepisil bárkit, akinek örülni kell. Az ismerkedés harmadik másodpercében a hasát vakartatja. Rettentően szeret minket is, minden alkalmat kihasznál, hogy a közelünkben lehet. Koszos, mint egy disznó, belefekszik minden pocsolyába, amit csak talál. Szertelen, ugribugri, szuperhős, aki a kocsi alól ugat kifelé a kerítésen. Addig a pillanatig, amíg csinálni nem kell valamit. Akkor átkapcsol.  Apportozik, ha egyedül van, örül, hogy örülök a frizbinek, de ennél kb. minden fontosabb. Én, a többi ember, Chili, másik kutya, méhecske, kaja, akármi. Viszont kicsi kora óta állati önérzetes, vérig sértődik, szó szerint duzzog, ha nem tetszik neki valami, hátat fordít, sandán méreget. Márpedig az élet ugye nem habostorta, szóval időnként azért megesik, hogy neki nem tetsző dolgok történnek. Nem lehet kirohangálni a kapun csak úgy, néha pórázra kötöm, és azt se rágni, se húzni nem szabad, meg úgy általában is sanyarú az élet, soha nem lehet semmit.

Itt tartunk most. Holnap nagy nap áll előttünk. Egyelőre nem is mondok semmit, de ha lesz mit, kifejtem.

Scott elmúlt fél éve képekben:

És egy közös az urakról, csak a miheztartás végett :-)