Hmmm.... a fene egye meg a jó dolgomat már megint, hogy január végén írtam bármit is utoljára, most meg már április közepe bír lenni...
Akkor tehát rövid összefoglaló:
1. Tanyaprojekt: végrevégre elkezdődtek a munkálatok kis birtokunkon. Ha ez így folytatódik, röpke 10-15 év, és beköltözhetünk. Ennek kapcsán csak annyit szeretnék leírni, mert nem akarok itt negatív dolgokkal terhelni senkit, hogy meggyőződésem, hogy sem az ingatlanpiac, sem az építőipar nem haldoklik, hanem mindkettő ÖNGYILKOS LETT. És pont.
Levendulaprojekt. 50 tő várja, hogy szép, nagy bokor lehessen.
2. Scotty 2. Igen. A kicsi is két éves lett, öregszik, de cseppet sem komolyodik. Agilityzünk, immár mindkét fiúval, de így a tavasz beköszöntével most már végképp nagyon hiányzik a terelés. Remélem, hogy ha a körülmények is rendesen alakulnak végre, akkor sokkal több időm lesz erre, mindannyiunk legnagyobb örömére. :-)
Ünnepeltem :-)
3. Futás. Új dimenzióba léptem, Scotty is kapott hámot, szóval mostmár igazi hármasfogatként futkározunk, és nagyon imádom. A fiúk is nagyon imádják. Úgyhogy mi így igen boldogok vagyunk hárman.
4. Kirándulááááááás! Nagyon jót kirándultunk Sajkodon, imádom a Balatont. <3
Chiliék a múlt héten öt évesek lettek. Hihetetlen, milyen gyorsan megy az idő. Sokat gondolkodtam azóta ezzel kapcsolatban, de nem nagyon tudom megfogalmazni, mit is jelent ő nekem. Sokkal bonyolultabb ez annál, mint hogy csak így le tudjam írni, mert annyi mindent tett hozzá az életemhez, amióta velem van, hogy fel sem tudnám sorolni. Elvenni viszont nem vett el semmit. És ezt kevés társas kapcsolatról mondhatjuk el, úgy gondolom. Nem szeretem a kutya-gazdi viszonyt emberi kapcsolatokhoz hasonlítgatni, mert nyilván köze nincs a kettőnek egymáshoz, de néha engedtessék meg, hogy elérzékenyüljek, egy-egy ilyen jeles alkalom kapcsán. :-)
Közhely, de mintha tegnap lett volna, amikor elhoztuk Judittól, és üldögélt a hátsó ülésen, és csak egy egészen picit sírt, mert már akkor is olyan bátor volt. Aztán mikor oviba vittük, ahol nagyon jól érezte magát, vagy mikor először mentünk terelni, és ő olyan ügyes volt, hogy csak ámultunk és bámultunk. Itt ülhetnék estig, és sorolhatnám a rengeteg közös élményt, amiben részünk volt az elmúlt években együtt. És ezek mindegyike szép élmény.
Szülinapja alkalmából egy másfél méteres bikacsökkel és egy klassz fürdetéssel leptük meg. Előbbinek azért jobban örült. :D Utóbbira azért volt szükség, mert kint felejtődött egy mézes fiók, amit ő akkurátusan körbe-körbe nyalt, és ettől tokától bokáig mézes lett, később pedig rendkívül koszos. És ragadt is. De azért a bikacsöktől megbocsátott.
Az ünnepelt, az ajándék, és a szuicid hajlamú Lajoska, akinek meggyőződése, hogy minden az övé, de legalábbis kap belőle
Másnap pedig elvittük agilityzni, Scotty helyett, és attól is igen boldog volt, lelkesen hopszikázott, közben pedig elfogyasztott vagy húsz deka töpörtyűt, dehát mit volt mit tenni, ha valaki ügyes, jár a jutalom ugye. Legkiváltképp, ha szülinapja van... :-)
Szűk körű kooprodukcióban elkészült a Bordermania kennelben született kutyák életét nyomonkövetni igyekvő honlap! Természetesen Chili is saját oldalt kapott, sokkal szebb lett, mint az itteni :-)
Szóval, aki kíváncsi Chili rokonságára, itt böngésszen, sok jó infót szedtünk össze, és reméljük, hogy tetszik:
És ha már itt tartunk, pillanatnyilag az első bejegyzés a hírekben, hogy Csilikiskutya bekerült az osztrák Wuff magazin border colliekat bemutató cikkébe. Hát az én kiskutyám, na <3
Magunk mögött hagytuk 2013-at. Végre. Új, pozitív szemmel tekintek 2014 felé, amiben reményeim szerint kicsit több lesz végre a kelence, mint eddig volt. Egy csomó mindent várok ettől az évtől, vagy leginkább egy csomó mindent várok magamtól, magunktól az új évben. Azt olvastam, hogy idén el kell engedni a múltat, és bátran fejest kell ugrani valami újba. Hát legyen. Engedjük el! Egyébként meg kívánom mindenkinek azt, ami saját magának kíván! :-)
Megejtettük a hagyományőrző szilveszteri túrát a bordermániás társasággal, aminek ismét az lett a következménye, hogy az éjféli koccintást kipeckelt szemmel vártuk ki, majd lelöktük a pezsgőt, és tíz perc múlva húztuk is a lóbőrt. Idén Pilisszentlászlóról indultunk egy 12 km-es körtúrára, érintve a Spartacus ösvényt. Nagyon kellemes kirándulás volt, nem különösebben kaptatós, teljesíthető. A fiúk is eldőltek, mint a zsák, és bár Chili nagyon fél a durrogástól, olyan fáradt volt, hogy simán megvacsorázott kint, aztán meg elaludtak. Annyi volt a különbség a hétköznapokhoz képest, hogy most nem a mi ajtónkban aludtak a lépcsőházban, hanem az emeleten. És itt jön az, amiért én tulajdonképpen szilveszteri posztot akartam írni. Hetek óta másról sem szól a Facebook, mint hogy kutyás ismerőseim java része képeket oszt meg szétroncsolódott kezű emberekről, nyomorult képet vágó ebekről, és felhívásokat, hogy senki ne petárdázzon, meg tüzijátékozzon, mert hajjajjjajj. Én, mint kutyás, sajnos ezt képtelen vagyok megérteni. 20 éve lakom a Havanna lakótelep mellett, 20 éve van kutyám is. 20 Szilvesztert csináltam végig olyan kutyákkal, akik féltek a durrogástól. Ki jobban, ki kevésbé, volt, aki csak megszokásból parázott, volt, aki kárt tett volna magában is, ha hagyjuk, de valahogy sosem gondoltam, hogy falragaszokat helyezzek el a lakótelepen, hogy most aztán senki ne petárdázzon, mert az én kutyám fél. Mert hogy a kutyák félnek a durrogástól, igen. A petárda és a tüzijáték meg vagy 1500 éve hozzátartozik az ünnepléshez. Tán régebb óta tüzijátékozik az ember, mint amióta a Szilvesztert megünnepli. Tiltsuk be a petárdát. Remek ötlet. De ebben az esetben szeretném javasolni, hogy tiltsuk be a vihart is, ami nem csak egy évben egyszer van, mert a kutyák javarésze attól is fél (Z javaslata, hogy földeljük le a Földet, adok számlaszámot, ahová az adományokat várjuk a projekthez!), valamint monnyon le az összes nylon zacskó és fürdőlepedő, mert Skóti meg attól. Félreértés ne essék, én igazán nem vagyok petárda párti, életemben nem is csináltam, pont a kutyák miatt, meg mert amúgy sem értem, mi benne a poén. Nade azt elvárni, hogy mások se... Sok más dologgal kapcsolatban is úgy gondolom, hogy a kutyások vs. kutyátlanok probléma, mint minden más, kétélű kard. Mindannyiunknak engedményeket kell tennünk a békés egymás mellett élés érdekében, és a petárdázással kapcsolatban az a minimum, amit egy kutyás megtehet, hogy vigyáz a kutyájára, és törődik vele. Ésszel. Nem a világ dolga, hogy vigyázzon a kutyámra, hanem az enyém. Aki úgy érzi, hogy ezt nem képes megtenni a kutyájáért, hanem mindenki mást szeretne felelőssé tenni, az szerintem tegye meg azt a szívességet, hogy nem tart kutyát. Pontosan ugyanez a véleményem egyébként még sok más dologgal kapcsolatban is, mint pl. a vadászok- kutyások ellentét, a kisgyerekesek- kutyások ellentét, és még hosszan sorolhatnám. Az én kutyám, az én dolgom, az én felelősségem. És aki szeretne, az pisiljen nyugodtan széllel szemben, csak aztán ne csodálkozzon, ha az ő nadrágja ázik át, és nem mindenki másé. Ja, és még mielőtt: veszett már el kutyám, és került meg Szilveszterkor, rágta kutyám véresre a száját, és tette tönkre a bejárati ajtót félelmében, 20 év alatt megesik ez- az. De soha nem gondoltam, hogy erről a komplett Havanna lakótelep ünneplő lakossága tehet. Az önvizsgálat kellemetlen és kínos. Ennek ellenére csak javasolni tudom.
Az van, hogy engem kérem kényszerítettek. Fegyverrel, meg minden. És a Nóri volt az :D
Az történt ugyanis, hogy a Cerberos Agility Team a téli időszakra egy csepeli csarnokba költözött edzeni, Nóri pedig szólt, hogy mehetnénk, ha lenne kedvünk. Én meg úgy gondoltam, hogy van, és hogy ha már van rá mód és lehetőség, akkor mi azt kihasználjuk, és meglátogatjuk őket, amilyen gyakran csak bírjuk. Egyszerre csak egy kutyát vihetek, részint, mert nagyon gyorsan fogynak a helyek, részint meg mert az én képességeimet is maximálisan meghaladná a két kutya. Hosszas gondolkodás után Skótit választottam, több okból is. Először is, mert annyira tetszett neki nyáron. Másodszor, és ez a legfontosabb, azért, mert neki kvázi nem volt önálló gyerekkora. Azaz neki kevés önálló foglalkozás jutott, többnyire mindenhová Chilivel megy, ezért elég kis önállótlan bizonyos helyzetekben. Ez pedig egy remek lehetőség arra, hogy a nagy és okos bátyja nélkül menjen közösségbe, meg még csinálnia is kelljen valamit. Szóval Skóti kutya agilityzni jár. Chilivel meg cserébe kettesben járunk futni, ő meg ennek örül, és boldog tőle. És Skóti kutya ügyes. És gyors, mint a szél. Egy baja van csak, hogy én nagyon feltartom, és összezavarom, de ő ezt nem bánja, lelkes, édes és tökéletesen őrült, mint általában. Nagyon élvezzük, most mit is szépítsem. Anita igazán nagyon jó edző szerintem. Úgy edző, ahogy egy edzőt én bármilyen sportban elképzelek. Anélkül tud motiválni, hogy közben össze- vissza nyünyükézne minket, és azt is tudom, hogy mit rontok el, mert megmondja. És ez nekem jó.
Az edzéseket Z is élvezi (legalábbis azt hiszem), mert nehezített körülmények között próbálgathatja az új játékát, ami szerinte fényképezőgép, szerintem viszont mozsárágyú. Szerintem nekem van igazam, a súlya és a mérete is ezt támasztja alá. Fény az viszont nem nagyon van, így van legalább kihívás is. :D
Mondhatni nem vagyok nagyon ügyes, de azért a végén látszik, hogy mire lenne képes az állat, ha én nem tartanám fel... :D
November végén előre megfontolt szándékkal levonultunk Portelekre, egy hosszú hétvégére terelni. Nyáron az ilyesmit terelőtábornak szoktuk hívni, de most késő ősz volt, ezért inkább forraltborozásnak hívtuk. Tartottuk is magunkat ehhez a végsőkig, és számomra valami felfoghatatlan mennyiségű bort forraltunk meg, és fogyasztottuk el a három nap alatt hatan. Ennek fényében alakult a hangulat is, még Z is kártyázott velünk este, ami nagy szó :D
Jutkáéknál még sosem aludtunk úgy, hogy nem a saját sátrunk volt a fejünk fölött, de így is minden szuper volt, nagyon jókat aludtunk a jó meleg padláson.
Ami a dolog terelés részét illeti, ismét csak nagyon elégedett voltam a fiúkkal. Skótiban érzek némi bizonytalanságot időnként, de ezen nem vagyok meglepve, másfél éves, nála most jön majd a vízválasztó, én minden esetre kíváncsian várom, mi és hogyan fog alakulni vele a birkáknál. Chili hozta a szokásos formáját, ő már nemigen változik, már ami a terelési stílusát illeti. Amúgy erősen megváltozott, mert a szokásos tél eleji vedlésével úgy belehúzott, hogy pillanatnyilag egy alomnevelés után lévő szukára hasonlít kísértetiesen. És tartok tőle, hogy még nincs vége... Valószínűleg az ivartalanítás hatására vedlett le ilyen extrém módon (magához képest), de azért remélem, hogy ebből visszaszed valamennyit, mert így nem csinos. Csak emlékeztetőül, Chili az első képen júliusban (nyári bunda), a másodikon most a táborban (téli bunda).
Lassan eléri kopaszságban Scottyt... :S
Néhány kép még. Scott mozgásába, meg az egész, birkáknál tanusított viselkedésébe szerelmes vagyok. Konkrétan. :-)
Őőőőőrültek <3
Vasárnapra kicsit elromlott az idő. Csepergett... (sokkal szarabbul néz ki, mint amilyen volt ám) Skóti és Nessieke azért kitartóan dolgoztak.
Megígérem, hogy nem leszünk futóblog. Megígérem. Csak az elmúlt néhány napban megint megtaláltak páran ezügyben, hogy milyen klassz, meg de jó nekem, meg milyen ügyes vagyok, bezzeg ők, mert ők nem, mert az nehéz, és különben is, stb...
Szóval hozok némi motivációt Nekik, a Hitetleneknek, akiknek legnagyobb bajuk nem a térdük, nem az idejük, nem az időjárás vagy a hőmérséklet, hanem saját maguk, és az ő saját magukba vetett hitüknek tökéletes hiánya. :-)
Na szóval, hogy én miért? Mert jó. Mert klassz. Mert kikapcsol. Mert szép.
Itt
Ilyeneket lehet látni, ha az ember körülnéz
Running team :-)
Örülünk :D
Lehet osztán zenét is hallgatni, ha az embernek éppen olyanja van. Én pl. mostanában ilyet is:
Nem állítom, hogy kimondottan az a futós típusú muzsika, de pl. ma reggel az őszi napsütésben sárgálló levelek között valami egészen fergeteges hangulatot bírt csinálni :D
És ha még ez sem elég, hát olvassatok el néhány ilyet. Aztán mondjátok, nem megy...
